Ti mit csinálnátok ha a férjetek így állna a dolgokhoz?

Akkor azt kell kideríteni, hogy ő még akarja-e ezt a kapcsolatot. El tudja-e képzelni, hogy egyedül, vagy más nővel legyen, aki nyilván szeretne gyereket (ha már nincs neki).

Neked is el kell döntened, hogy annyira rossz-e ez a házasság, hogy inkább kilépnél belőle, és vállalnád egyedül, vagy másik társsal a gyerekes életet.

De a történethez hozzátartozik, hogy a legtöbb esetben a volt házastárs ugyanúgy jelen van a másik életében pont a gyerekek miatt.

Mondjuk én biztos nem lépnék még néhány hónapig, ugyanis az első hetek-hónapok nagyon nehezek mindkét szülőnek. Nekünk 2 éves múlt augusztusban a lányunk, 2 és fél hónapos a fiunk, és bizony többször mondjuk egymásnak a férjemmel, hogy még egy gyerekbe tuti belepusztulnánk. Abszolút nem tudjuk elképzelni, hogy még egy gyerkőcünk legyen, annyira kimerítő most ez a két csemete is.

Szerintem a legtöbb párkapcsolatot óhatatlanul átrendezi a gyerekvállalás, és férfinak-nőnek egyaránt meg kell küzdeni az apává-anyává válás feladatával, miközben a párkapcsolati rész ideiglenesen (akár évekre) háttérbe szorul. Akárhogy is nézzük, ez egy lélektani krízishelyzet, annak ellenére, hogy a gyerek sok pozitívumot is hoz a kapcsolatba, mégiscsak óriási változás és feladat a családdá válás.

Mindkét nem egyaránt megéli a maga nehézségeit, de a nők általában "kötelességtudóan" teszik a dolgukat, márcsak a növekvő gyerekek érdekében sem fordulhatnak ki magukból teljesen, nem állhatnak meg. A férfinak az otthoni változások mellett a munkahelyen is helyt kell állni, sokszor hazaesnek és máris pakoljuk rájuk az otthoni feladatokat. Nem érdemes belemenni, ez mennyire igazságos, mert a nőknek is kéne szabadidő, persze. A nőknek nagyobb esélyük van "kipanaszkodni" magukból a nehézséget pl. barátnőnek; a férfiak ezzel szemben sokszor magukba zárkóznak, csak némán őrlődnek, és közben teljesen frusztráltak, elégedetlenek. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy bedobják a törülközőt és lelépnek vagy maradnak és szétbombázzák a családi életet a viselkedésükkel ahelyett, hogy a problémamegoldásra törekednének. Persze nem akarok általánosítani.

Ha a gyerekvállalás előtt jó volt a párkapcsolat, igazi szeretet volt a partnerek között sok közös pozitív élménnyel és hasonló világszemlélettel, akkor van mihez visszanyúlni, van mire építeni.

Ha viszont alapból konfliktusos volt a párkapcsolat, a gyerekvállalás sokszor csak ront a helyzeten.... A fáradtság nagy úr, és a legtöbb nehéz időszakban kiderül, hogy az otthoni dolgok mellett aktuálisan más is nyomasztja a férfit. Lehet, hogy a te férjednél is van valami más is a háttérben.

Nagyon jó konkrét tanácsokat adtak a korábbi válaszolók, szerintem se add fel még a dolgot! Ha van rá mód, tegyél szabaddá egy estét, amikor ketten beültök vhova vagy olyasmit csináltok, amit még régen mindketten szerettetek és a drámaiságot mellőzve mondd el neki őszintén, szívből, te hogyan érzed most magad a családotokban, mit látsz nehézségnek, mi az, ami viszont örömmel tölt el. Kérd meg, hogy mondja el ő is, neki milyen gondolatai, érzései vannak. Mondjátok el egymásnak azt a 3 legfontosabb dolgot, amit nagyon szerettek a másik viselkedésében és mi lenne az a max. 3 legfontosabb, amiben kéritek a másikat, hogy próbáljon meg változtatni. És konkrétan próbáljátok megfogalmazni, ne rébuszokban. Azt is, miért lenne fontos számotokra a változtatás.

Beszéljétek át, mire számíthattok, ha nem történik változás!

A helyedben én is magára hagynám a 2 gyerköccel, akkor megtudná, hogy Te min mész át.

Egyéb tanácsot sajnos nem tudok adni, mert az én férjem nem ilyen. Igaz csak 1 baby van (aki ráadásul nem is volt tervben) de szerencsére sokkal, de sokkal türelmesebb vele mint én. Pedig tetőfedőként dolgozik sokszor 6-10 emelet magasságban kikötés nélkül. Gondolhatod.... szegény gyereken csapódik az én idegességem:((( Sajnálom, hogy nem tudok Neked segíteni:-(

Mindig elszomorodom amikor ilyeneket olvasok. És a hozzászólok is hasonló cipőben járnak:-(

Ilyenkor mindig elvetem azt az ötletet, hogy szüljek még egy gyereket.

Az első is megzilált mindent. Mindig megijedek, hogy lehet, a másodiknál így járnék...

Én nem tudok tanácsot adni, csak annyit tudok mondani, hogy remélem helyretudjátok hozni azt ami elromlott, és remélem a férjed felébred a csipkerózsika álmából.