Ti mit csinálnátok ha a férjetek így állna a dolgokhoz?

2 gyerekünk van 2.5 éves és 5 hónapos, mindkettő tervezett, örömmel vártuk és szeretjük őket. Nagyon nehéz most, kevés alvás, sok hiszti, kevés szabadidő stb

Én is nagyon kifáradok, csak a házimunka, gyerekek stb és a férjem is nagyon fáradt, sokat segített mindíg és persze dolgozik is. Sokszor kibukunk de én minden nap úgy kelek fel hogy mindent kisöprök ami előzö nap volt, és újult kedvel és hozzállással próbálom a maximumot kihozni a napunkból. A férjem viszont nem így van, már jó ideje álandóan panaszkodik, összefoglalva kb: hogy milyen szenvedés gyerekek mellett az élet, nincs soha nyugi, mindíg a hisztik, a gyerekekkel való kötelező(?!) foglalkozás és én is nem rittyentem ki magam úgy mint régen stb...Mostanra odáig fajult, hogy képtelen tolerálni a hisztiket, azonnal kiakad, olyan szeretetlenül tud beszélni velünk. ha a gyerekek körül segít az is abból áll, hogy csak ül mellettük és legtöbbször semmi értelmeset nem csinálnak... most mégjobban kijött hogy magától képtelen bármilyen szórakozást kitalálni vagy elvinni a nagyobbat programra egyedül.

Azt is mondta, hogy nem akar több gyereket, pedig én szeretnék még... de ilyen hozzáállással hogyan?

Hát meg kell mondjam kezdek totál kiábrándulni, mert mint tudjátok nem könnyü gyerekek mellett (segítség nélkül) kikapcsolódni, de én mindíg mondom hogy nyugodtan menjen el itthonról ha kikapcsolódni vágyik, sokszor én megyek el a két gyerekkel itthonról hogy addig nyugiban legyen.Van hogy ha együtt megyünk valahova szépen felöltözöm stb hogy csinos legyek, de valóban a körmöm nincs kifestve, a hajam nincs szuperül beszárítva amit meg is jegyez...stb...És amikor igy viselkedik, belőlem totál kiszívja az erőt, türelmetlen leszek a gyerekekkel is és ideges amiért meg utána bűntudatom van.

csalódott vagyok :(