Mivel motivál-büntet az akinek kifejezetten impulzív aktív mindent szélsőségesen megélő 4-5 évese van? Kicsi dolgokért is indokolatlanul ordít már azt se tudom valójában mikor van baja.
Próbáltam Vekerdy módszerét a "eltűnt kisfiút" miszerint amíg így viselkedik addig "eltűnik a számunkra" de nem válik be. Próbáltam büntetni hogy akkor nem kap meg ezt vagy azt (ez most lehet valami közös tevékenység is vagy plusz egy mese tehát nem tárgyra vagy csokira gondolok feltétlen) de lepereg róla. Kétségbe vagyok esve, egyszerűen nem értem hogy lehet még mindig ilyen, mert korábban még az életkorára "fogták" mások is hogy kicsi még és nem tudja tolerálni a frusztrációt, ha vmi nem úgy történik ahogy szeretné. És most sem úgy érzem hogy rosszaságból ordít magán kívül és csapkod, hanem mert nem bírja levezetni másképp a feszültséget. Olyan impulzív típus, mindenbe rögtön beleveti magát (nem egy szégyellős típus) ha csinál valamit azt nagyon intenzíven, de ugyanígy ha valami nem sikerül de apró dolgok is akkor kivetkőzik magából. Tegnap pl. nem bírta levenni egyedül a nadrágját és fetrengve ordított a földön. Sehova nem lehet vele nyugodtan elmenni, mert valamin biztos kibukik. Nem kap meg ilyenkor semmit ha sír érte boltban vagy ilyenek, de azért a műsort mindig lerendezi. Ez normális dolog? Egy gyereknél se látok ennyi feszültséget idegességet.
Ráadásul a huga 2 éves és rajta is kezdem látni a jeleket hogy tanulja el ezt a mindenért ordítást. Ez az impulzív személyiség öröklődő lenne, sajnos én nem tudom milyen voltam kicsinek (édesanyám nem él), de felnőttként inkább magamban fortyogó típus vagyok, bennem is van feszkó mert a mai világban kiben nincs de mindig próbálom jó irányba fordítani, sportolunk stb.
Köszönöm a választ! Megkérdezhetem, hogy esetleg szakember vagy? :) Utolsó részre reagálva igen teljesen igazad van csakhogy a külvilág (de még a hozzánk közelebb állók lásd rokonok) sem ezt látják hogy milyen ő alapban és hova fejlődhetünk, hanem csak azt látják hogy nehezen kezelhetőbb, és BIZTOS én szúrom el vagy ha nem szúrom el TÉNYLEGESEN akkor pszichésen sugárzok felé vmit vagy én vagyok rejtett agresszív vagy idegbeteg (?) amit MEGÉREZ a gyerek. Azt is próbálta anyósom pl. bebeszélni hogy én nem akartam fiút hanem lányt vártam és ezt a fiam megérzi... Ez már más tészta, nem is tartozik szorosan a tárgyhoz, csak így aztán elbizonytalanodik az ember hogy valóban mi is lehet a baj.
Épp attól tartok hogy ha 6-7 éves koráig nem oldódik ez meg akkor majd az iskolában is ő lesz a "idegbeteg ordítozós" kisfiú és tudjuk milyen nehéz ezeket a bélyegeket levetkőzni. Szeretném ha addigra megtanulná szabályozni az érzelmeit, ingerültségét:(
A Vadaskertben végülis azt mondták hogy csak annyi látszik hogy nem hiperaktív meg nem autista de enyhe figyelemzavara persze van és frusztrációs toleranciája alacsony. Ennyi.
Annyira köszönöm a választ, sok erőt adott tényleg, hogy van előre felé valami remény :)
Mindenkinek köszönöm a válaszokat!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!