Mivel motivál-büntet az akinek kifejezetten impulzív aktív mindent szélsőségesen megélő 4-5 évese van? Kicsi dolgokért is indokolatlanul ordít már azt se tudom valójában mikor van baja.

Próbáltam Vekerdy módszerét a "eltűnt kisfiút" miszerint amíg így viselkedik addig "eltűnik a számunkra" de nem válik be. Próbáltam büntetni hogy akkor nem kap meg ezt vagy azt (ez most lehet valami közös tevékenység is vagy plusz egy mese tehát nem tárgyra vagy csokira gondolok feltétlen) de lepereg róla. Kétségbe vagyok esve, egyszerűen nem értem hogy lehet még mindig ilyen, mert korábban még az életkorára "fogták" mások is hogy kicsi még és nem tudja tolerálni a frusztrációt, ha vmi nem úgy történik ahogy szeretné. És most sem úgy érzem hogy rosszaságból ordít magán kívül és csapkod, hanem mert nem bírja levezetni másképp a feszültséget. Olyan impulzív típus, mindenbe rögtön beleveti magát (nem egy szégyellős típus) ha csinál valamit azt nagyon intenzíven, de ugyanígy ha valami nem sikerül de apró dolgok is akkor kivetkőzik magából. Tegnap pl. nem bírta levenni egyedül a nadrágját és fetrengve ordított a földön. Sehova nem lehet vele nyugodtan elmenni, mert valamin biztos kibukik. Nem kap meg ilyenkor semmit ha sír érte boltban vagy ilyenek, de azért a műsort mindig lerendezi. Ez normális dolog? Egy gyereknél se látok ennyi feszültséget idegességet.

Ráadásul a huga 2 éves és rajta is kezdem látni a jeleket hogy tanulja el ezt a mindenért ordítást. Ez az impulzív személyiség öröklődő lenne, sajnos én nem tudom milyen voltam kicsinek (édesanyám nem él), de felnőttként inkább magamban fortyogó típus vagyok, bennem is van feszkó mert a mai világban kiben nincs de mindig próbálom jó irányba fordítani, sportolunk stb.