Befogok csavarodni vagy mi a fene van velem?

Hát ebbe így tényleg be fogsz simulni,ráadásul én hiszek a "bevonzásban",úgyhogy nem kéne ezen görcsölni!Ráadásul talán a halál az egyetlen amibe úgy sincs beleszólásunk.(kivéve az öngyilkosság).Lehet hogy orvoshoz kellene fordulnod aki segít leküzdeni ezt a szorongást.

volt nálam is időszak, amikor "tudtam", hogy mellrákos lehetek, mert csomót éreztem a mellemben. Akkor már megszületett a kislányom. Sírva keltem, sírva aludtam el..a kislányom mindég a kiságyában aludt, de egyik délután mellettem, együtt aludtunk el, ami velem soha nem fordult elő, hogy nappal elaludtam volna, de a lényeg, hogy akkor volt egy nagyon furcsa álmom: beszélgettem valakivel, mondtam neki, hogy baj van velem, beteg vagyok, mi lesz a kislányommal, ki vigyáz majd rá?(ráadásul egyedül neveltem születése óta), majd az a valaki megfogta a vállam és annyit mondott, hogy ha nem fejezem be ezt a hülyeséget,és továbbra is betegnek képzelem magam, baja lesz a lányomnak, vagy elveszik tőlem! A karomon továbbra is éreztem a kezét, majd felriadtam és az én kincsem, a lányom fogta a vállamat! Ott, abban a percben eldöntöttem, hogy nem képzelek be semmit, egészséges vagyok, fel kell nevelnem a lányomat. Sokáig bennem volt még, hogy mi van ha tényleg...nehéz volt, de mindég volt valami pozitív dolog, amiért tovább küzdöttem "magam ellen". Azóta született egy kisfiam is, boldog családban élek, férjem van, boldogok vagyunk. A csomó a mellemben az anyatej miatt volt, de az már a múlté! :-) Kívánok neked jobbulást, és felejtsd el ezt a hülyeséget, élni fogsz, még rengeteg óvodai-iskolai szülői értekezletre kell menned, a fiad szalagavató bulijáról sem hiányozhatsz:-) szüksége van rád a fiadnak, a párodnak, velük törődj, hessegesd el ezeket a fantáziádból!!!!! bocsi a kisregényért:-) 28 éves 2 gyermekes anyuka:-)

úúúúristen, mintha az ikertestvérem lennél:-) 2-es vagyok,ugyan ezeket gondoltam én is..sok időbe telt,mire elmúltak ezek az érzések belőlem. Én féltem elmondani bárkinek is, anyukámmal egyszer beszélgettünk, mi lenne ha..anyura a frászt hoztam!!! Majdnem ő kapott infarktust..még óvodában volt a lányom, főzés közben olvasgattam egy könyvet(pozitív életszemlélet, a címét már nem tudom)de az is sokat segített. Nem bolond voltam, egyszerűen féltem. Én is optimista vagyok, vidám természetű, és mégis ott volt bennem az a fránya gondolat. Nem tudok mást mondani, próbáld elhessegetni ezt, várd a szülinapod, játssz sokat a kisfiaddal, hidd el, előbb-utóbb teljesen el fog múlni ez a rossz érzés! Tervezzetek valami jó kis programot a szülinapodra, tereli az is a gondolataidat:-)))) Előre is boldog szülinapot! :-))))

Kedves kérdező! Nem akarlak megijeszteni, de a mentális betegséggel küzdő anya súlyos rizikófaktor a gyerek számára, ami egész életére kihathat. Sürgősen menj pszichológushoz, hiszen te is látod, hogy ez nem normális. Kérj segítséget!