Nektek nem furcsa?

Idegennek sokszor könnyebb elmondani a bánatodat, problémádat. Idegentől sokszor könnyebb elfogadni a kritikát, észrevétel, tanácsot, mert nem kötődsz hozzá(pozitív vagy negatív értelemben) érzelmileg, objektívebbnek látod. Idegenként éppen ezért sokszor könnyebb javasolni, tanácsot adni mert, nincs a korlát, hogy nem akarsz a lelkébe gázolni, a kapcsolatotokat véletlenül megrontani.

Sokszor a hozzánk közel állóknak látjuk a hibáit, tévedéseit, ezért nehéz mefogadni az egyébként talán jó/hasznos dolgokat. Míg egy idegennel nincsenek ilyen prekoncepciók.

Én szívesen meghallgatom bárkinek a tanácsát, csak az a baj, hogy ha egyszer is nyilvánvaló hülyeséget mond, akkor elvesztem a bizalmamat. Így jártam anyósommal és az első védőnőnkkel is. Anyósom a multkor azt mondta, hogy adjak a közel 3 hónapos lányomra sapkát a lakásban. 24 fok van nálunk és ezt Ő tudja. 1 hónapos volt, amikor kicsit sírt a lányom. Addig nyaggatott, hogy éhes a gyerek, hogy megetettem, pedig tudtam, hogy nem az a baja. Jól ki is bukta szegénykém a tápszert, mivel 2 órával előtte evett. Hiába nevelt fel 3 gyereket, nem tudom elfogadni amiket mond, mert még egy értelmes ötlettel sem állt elő.

A másik a védőnő. Olyan hülyeségeket mondott, amikor terhes voltam, hogy már akkor sem bízom benne, amikor valószínűleg igaza van.

Az itteni tanácsokat is fenntartással fogadom, de szoktam kérdezni és volt már ami bevált.