Ti férjetek is iszkol otthonról, ha beteg a gyerek?

Mivel mindketten dolgozunk, megosztjuk a táppénzt is, ha beteg a fiunk.

Az első, húzósabb napokon én szoktam itthon lenni, a vége felé, amikor már jól van, de még nem mehet közöségbe, akkor a férjem.

Hévégén ő legszívesebben 0-24-ig TV-t nézne, tehát itthon van, de sok hasznát nem veszem, ebből van néha konfliktus.

De pl. most hétvégén vendégül láttuk a tesómékat, voltunk anyósomnál, a szüleimnél, gyermekvasutazni és színházban is, szóval nincs okom panaszra.

A hétvégénk eleje jól telt... pénteken ugyan már prüszkölt a fiam. Szombaton kirándultunk a János-hegyen, vasárnap a Margit szigeten, de estére nyomott lett a fiam, így hétfő-kedd nem mentünk sehova.

Még mindig taknyos, csak már köhög is mellé szegénykém. Férjemet nem engedték el a munkahelyéről, így én vagyok a kicsivel, hétvégére mama jön, mert mennünk kell dolgozni.

Amúgy férj elvan a beteg gyerekkel is. Annyi, hogy megkérem legyen türelmesebb, ő is cefetül van, mikor beteg. menekülni nem szokott szerencsére, inkább jobban odafigyel ő is a kölyökre.

Nálam ha egészséges, akkor is :):):)

Nálunk kimozdultunk, Margitsziget stb., de csak veszekedéssel telt. Én nem tudok kétfelé szakadni (2 kisfiunk van), ezért hibáztatom, hogy szóljon rá, fogja meg a kezét stb. Aztán nem bírom cipelni őket, akkor kérem, hogy vigye ő, de nagyon morcos akkor is. Itthon mindenen hisztizik, hogy mi mindent nem csinálok a háztartásban (pedig tényleg nagyon rajta vagyok az ügyön, de a jót sose látja). Szóval nálunk nem kell senkinek betegnek lenni ehhez. De nem is bánom. Vagy legyünk együtt (úgy, hogy segít), vagy inkább egyedül leszek a srácokkal.

Akkor én szerencsés vagyok, mintaférj és mintaapuka :)

Mivel mindketten dolgozunk, így a gyereknevelés és gondozás is egyenlő mértékben van "felosztva". Magyarán a házimunka is közös és a gyerek is közös. Amíg az egyik nem ér rá, a másik foglalkozik a kicsivel.

Ha beteg a gyerkőc, akkor felváltva vagyunk táppénzen, így egyikünk munkáltatója sem néz ferde szemmel a sok hiányzás miatt. Apuka teljes mértékben el tudja látni a kislányt baba korától. Örömmel teszi, semmiért nem kellett soha szólni. (amikor megszületett csak aludni jött haza mindig ott volt, és mikor hazajöttünk a kórházból egy hét után nekem kellett visszazavarni dolgozni, annyira csüngött a lányán)

Mivel én nagyon korán megyek és későn érek haza január óta, így kikészítem a másnapi ruhát és apuka viszi-hozza az oviból. Hosszú hajú kislány, tehát reggelenként még a haját is megcsinálja! :)

Most hétvégén baromi rosszul voltam, de volt bábelőadás amire nagyon készült, eszünkbe sem jutott, hogy ne menjen el. Csak anyuka nélkül mentek.

Szerintem ez a normális. A gyereket ketten vállalták a szülők, egyértelmű, hogy apuka ugyanúgy kiveszi a részét a törődésből-nevelésből mint anyuka.

Én a helyetekben szépen leülnék megbeszélni a dolgokat, mert bele fogtok szakadni, és persze el tudom képzelni, hogy a "kedves" férjek meg máshol siránkoznak milyen rossz nekik...holott ők tehetnek róla.

7. válaszoló vagyok. Köszönöm a kritikát, de a mi esetünkben a családi életünkben nincsenek háttérben húzódó komoly problémák. Felettébb sértő, és spekulatív más általad nem ismert ember életében vájkálni rosszindulatú feltételezéseket elhinteni.

A férjem csonka családban "nevelkedett" az apja ivott, verte őket, majd 4 éves volt, mikor elhagyta. Megesküdött, ha egyszer családot alapít, akkor mindent elkövet, hogy a lehető legjobb gyerekkort biztosítsa a sajátjának, és tőle telhetően mindent megtegyen a biztos családi háttérért.

Nálunk sincs rózsaszín ködfátyol, de igenis mintaapuka!!!