1,5 éves kisfiam fél a kisgyermekemtől. Egyedi probléma?

Kislányom is ilyen típusú gyerek, ő már 2,5 éves, sokat javult a helyzet, most már megtűri maga körül a gyerekeket, bár még mindig van, hogy megijed, olyankor "belémbújik". Leginkább a vele egykorúakkal van problémája, a nagyobbakkal elvan. Mi is sokat járunk játszótérre, mivel nem bölcsis, leginkább ott tud találkozni gyerekekkel.

Én azt javaslom, hogy mindig legyél ott vele amikor igényli, bátorítsd, de ne dobd be a mély vízbe, mert akkor talán még inkább megijed, ha nem érzi magát biztonságban. Próbáljatok elsők közt érkezni a játszótérre/tornára, hogy a többi gyerek fokozatosan kerüljön köré, az szerintem sokkal rosszabb, ha rögtön egy "tömegbe" kell mennie.

Lányom régebben csak úgy volt hajlandó csúszdázni, hogyha nem volt ott más, és ha mögötte jött valaki, akkor inkább visszafordult és lejött, annyira megijedt. Aztán elkezdtük hordani magunkkal a kedvenc plüssállatát, őt is megcsúszdáztattuk, így amikor a cica már fönt "várta" muszáj volt fölmennie, ha jöttek mögötte, ha nem. Aztán szépen rájött, hogy nem lesz attól semmi baja ha más is csúszik.

És még egy tipp: kitalálhatsz egy mesét azokkal a szituációkkal amik a fiadban félelmet keltenek, de úgy mesélve, hogy ott legyen a mesében a megoldás. Lányom pl. imádja azt a mesét, amikor Panni cica elmegy a játszótérre, és jót csúszdázik magába, aztán teljesen kiakad, amikor egy másik cica is csúszdázna, de aztán megbékél a helyzettel, mert rájön, hogy ez milyen szuper dolog, összebarátkoznak, majd elmennek együtt homokvárat építeni.

Négy éves kor alatt -egyénileg változó, temperamentumfüggő- semmi gond nincs evvel. Részben életkori sajátosság a 4. életév alatt, részben az említett egyéni temperamentum is belejátszik. Nem tanácsos erőltetni a gyermekközösséget a 4. életévig.

Egy szakember.

Az én kisfiam is ilyen volt, néha még most is (3 éves). Pontosabban most már elviseli a gyerekeket, de ha nagy tömegben vannak körülötte számára ismeretlen gyerekek, azt nem szereti.

Nálunk, tudomásunk szerint, semmi negatív élmény nem érte, kb. 8 hónapos korától fogva ordított, ha meglátott egy kisgyereket. Olyan 9-10 évesektől felfele már nem volt gondja, de főleg a 2-4 évesek, pláne a lányok teljesen kibillentették a lelki egyensúlyából. Tiszta idegek voltunk a férjemmel, hogy mi lesz vele a bölcsiben, mikor vissza kell mennem dolgozni! Én sem löktem oda sose a gyerekekhez, hogy boldoguljon, hanem mindig ott voltam vele, ha haza akart menni, hazamentünk. Sokszor üldögéltünk a játszótéren a padon vagy mentünk be a bölcsibe, és néztük a gyerekeket, ahogy játszanak. Aztán olyan 2,5 éves korára megszűnt az az ordítós félelem, a bölcsit is elkezdtük, jól viseli, szereti a bölcsit. Viszont a mai napig nehezen viseli, ha pl. új gyerek érkezik a csoportba, nem szereti a durva és hangos gyerekeket, akkor inkább elmegy onnan.