Két kérdésem van két éves kislánnyal kapcsolatba?

Mi apósomat temettük múlt héten, de semmi különöset nem vettem észre a 2,5 éves gyerekemen (bár nem is hiszek az ilyen féle megérzésekben, de cáfolni sem tudom).

Napirend: fél óra eltérés nálunk még nem számít, ha fürdésről vagy alvásról van szó. Ha viszont valamelyik étkezés késik, már szól a kisfiam, hogy fáj a hasa :) Igazi kis haspók :)

Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom amit elsőként kérdezel. Kb. 2 hete volt egy olyan, hogy 2,5 éves kislányom 2 napon keresztül csak a dédit emlegette, fel akarta hívni (fel is hívtuk, mert annyira mondta), és mindenáron menni akart hozzá. De annyira, hogy "most, azonnal", hiába mondtam, hogy pár nap, és megyünk, nem, Ő most akar! És 2 napig folyton ezt hajtogatta, naponta 3x kellett felhívni, hogy tudjon a dédivel beszélni. Aztán Én is beszéltem nagyimmal, még viccesen meg is jegyezte, hogy " mi van ezzel a gyerekkel, csak nem azt érzi, hogy meg fogok halni?"

Engem a hideg rázott, és mondogattam, hogy dehogyis, ne beszéljen bolondokat!

Szóval, nem tudom, de Én alapvetően hiszek az efféle dolgokban!

Szerintem abszolút belefér, van, amikor egyébként is csúszik a napirend, mert alkalmazkodni kell dolgokhoz,pl. óraátállítás, bölcsibe szoktatás. De van, hogy elhúzódik egy program vagy valami, Mi rugalmasak vagyunk, ha úgy adódik.