Kisfiamat nevelési tanácsadóba vittem, mert nem tudtam kezelni, az oviban szót fogad az óvónénik és egy ismerős anyuka szerint is aki beszoktatja a sajátját a csoportba, nekem miért nem fogad szót mégsem?

Mézes-mázos ,megengedő,alázatos stílusban nevelem

:-/ ,sajnálgatom,ha valami miatt sír,hogy miért nem szabad,nagyon várt gyerek volt,sajnos elég komoly autoimmunbetegsége van .

Előfordult,hogy ha a testvérem ,vagy a barátnőm erélyesen rászólt,hogy elkezdett zokogni és az ölembe szaladt,mert annyira nincsen hozzászokva ,hogy indulattal reagáljam le a viselkedését.

Kedvesség,türelem még nem elég a sikeres gyerekneveléshez,belőlem pedig teljesen hiányzik az,hogy másokkkal konfliktusba legyek képes kerülni,nem vagyok képes magamat megváltoztatni,mindig tutyi-mutyi ember leszek sajnos,ilyen vagyok alapból.

Sosem leszek sajnos más ember és ennek lehet,hogy a gyereke issza majd meg a levét.

"Nem kell kiabálni vele, csak legyél határozottabb. Neki tetszel jót vele."

Ismer már annyira a kisfiam,hogy tudja milyen vagyok,próbáltam eljátszani ,hogy én most nagyon határozott és következetes vagyok,rendszerint megmosolygott a gyerekem ebben a szerepkörben .

Talán a gyerek érdekében képes leszek hitelesen képviselni a szülői tekintélyt,de ehhez rengeteget kell dolgoznom magamon,nagy hiányosságaim vannak ezen a téren.

"természetes, hogy egy beteg gyerekkel másképp bánik az ember. Viszont ezen érdemes elgondolkodni, hogy ha azt az utat választod, ami neked könnyebb, és nem azt, ami a gyereknek jobb, annak ő viseli majd a következményeit. "

Lehet ,hogy ez is csak egy kifogás nálam,hogy erre hivatkozok,hogy de hiszen beteg és hát mégsem bánhatok vele túl szigorúan,lehet,hogy nem is olyan beteg ,mint amilyennek kezelem és csak magamat takargatom ezzel is,hogy a könnyebb utat választva ne kelljen erőfeszítéseket tennem, a gyerekembe pedig beletáplálom,hogy "szánalomraméltó beteg",érzem,hogy nagyon tévúton járok és nem lesz jó vége annak amit én gyereknevelés címén művelek.