Én vagyok a hülye? Hogy reagálnál ilyen helyzetben?

Pl:

Igen, tündérbogárkák, de néha náluk is elszakad a cérna, mivel "normális gyerekek". Ennyi.

Ezt mondtam volna:

" Igen, nagyon szerencsés vagyok velük, sajnálom hogy neked most nehezebben alakul. Nem egyformák ezek a gyerekek, de idővel majd azért könnyebb lesz ha éjszaka legalább nem fog felkelni a kicsi."

Arra a részre pedig, hogy milyen ügyes a nagy, hogy szépen beszél, ügyesen megy melletted stb... ezt mondtam volna:

" Igen, nagyon ügyes, sok munka van benne, de ilyenkor látom hogy megéri"

Kb ennyi.

Nálunk is így van amúgy ahogy te írtad, azt leszámítva hogy a lányom utálja copfozni a haját, de levágatni sem akarja, mert neki olyan kell mint anyáé. :D

Sosem szabadkoztam miattuk, ha dícsértek megköszöntem, vagy elismételtem a dícséretet úgy, hogy a gyereknek mondtam:

"Látod a néni megdícsért hogy milyen ügyesen tudsz menni/beszélni/stb..."

Ez a gyereknek is jót tett, és ügyesen lereagáltam a dolgokat.

Ha pedig azillető oanaszkodni akar, hoyg neki rosz, akkor csak kérdezni kell néhányat, had beszélje ki magából. Ennyi.

Igen, ezt reagálod: "jaj, köszi, köszi" :)

Örülj neki, hogy ilyen gyerekeid vannak! Az én kisfiam sem volt különösebben problémás, ő is szépen aludt, csak szopizni kelt fel, ő s 2x, később meg csak inni. Én nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen jó gyermekkel áldott meg az Ég. Ha mások mondták, hogy bezzeg náluk, éjszaka fenn kell lenni, meg hasfájós, és sír, meg jön a foga sír...ilyenek, én büszkén mondtam, hogy sajnos nem tudom ilyen az, mert az enyém nem sír éjszakákat, és csak ritkán nyűglődik. Erről nem tehetsz, hogy ilyen. Mint, ahogy más sem tehet arról, ha az ővét épp jobban megviselik az ilyen dolgok. Ha nem sírós, akkor mit mondjon az ember...le nem tagadhatja...

Szerintem örülj neki! :)

Szerintem az ismerős csak fáradt volt, és ennyi. Az én nagyobbik fiam 14 hónaposan kezdett rövid (hasonló) mondatokban beszélni, a kicsi (2 év van köztük) pedig soha de soha nem ébredt éjjel (ha más mondja, nem is hinném el, de így van, már 22 hónapos). Mindkettő jól nevelt (bár elevenek, de melyik kisfiú nem az?), segítőkész gyerkőc.

Ha találkoznánk, és ezen esetleg te csodálkoznál (mert ugye minden csak viszonyítás kérdése), én csak annyit mondanék: szerencsés vagyok, remélem, nálatok is hamarosan alakul a helyzet, és hamar átalussza a pici az éjszakákat, stb.

Légy büszke a két gyermekedre, és bízzunk benne, hogy a barátnődnek csak rossz napja volt. A tapasztalatom az, hogy ahogy a gyerekek nőnek, a helyzet állandóan változik, lehet, hogy pár hónap, és már mosolyogva jön feléd, mert náluk is változott a helyzet.

Először is élvezd ki a helyzetet, örülj neki, hogy büszkeségre van okod. Szabadkozni akkor kell, ha a gyereked nem jól viselkedik.

Aztán azért próbálj az ő gyerekében is jó dolgokra rámutatni, pl igen de Jucika meg nem válogatós pl vagy ügyesen mászókázik vagy rajzol vagy hasonló.

Végül ne aggódj, lesz még a te gyereked is olyan korszakban, amikor vadabb vagy mondjuk irigy vagy csintalan, szóval duplán nincs miért szabadkoznod!