Mit tennétek a következö apa-kislánya "konfliktusban"?

Szia!

Nyugodtan lepontozhattok, én nem édesapa vagyok, hanem édesanya. De ha teljesen őszinte akarok lenni, velem is történt már olyan, hogy elszakadt a cérna és hasonló szavakkal illettem a gyermekemet, sőt volt olyan, hogy meg is ráztam őt. Igen, egy szörnyetegnek éreztem magam utána és azt gondoltam: hát egy ilyennek mint én, kellett gyerek? Ha nincs hozzá türelmem? Sőt, mostanában amióta a kislányom rászokott a szándékos harapásra az evés végén (ez éjszaka még kellemetlenebbül érint) a sok szép szó után, bizony sokszor ráförmedek. Mert így sem alszom túl jól, az állandó cicizési vágyának köszönhetően, hát még amikor alig vagyok magamnál és arra eszmélek, hogy teljes erőből ráharap a cicimre és végighúzza a fogát rajta, akkor már a 10. alkalom után elszakad a cérna és kiabálok és sírhatnékom van. Ugyanis hiába próbáltam már ezerszer szépen, ő újra és újra megharap, kaján vigyorral az arcán. Persze ezt sokszor kezelem aranyosan, játékosan, hogy megsimogatom a fejét és azt mondom, kincsem ezt nem szabad, de van, hogy az embernek nem olyan a napja és hamarabb kiborul. Én az ilyen tetteim után kicsit padlóra kerülök, magamba szállok és minden erőmmel azon vagyok utána, hogy legközelebb ne így legyen, ilyet többé NE! Jó úton haladok, már egyre kevesebbszer fordul elő az, hogy az idegessémnek a gyermekem is szemtanúja, inkább kiviharzok vagy elfordulok tőle és magamban kezdek "durrogni". A férjem egy áldott jó ember, türelmes, imádja a gyerekeket, a lányát egyenesen bálványozza. De Nála is előfordult mára, hogy elszakadt a cérna. Megkértem rá, hogy többet ne kiabáljon a kislánnyal mert nem érti még, miért kiabálnák vele így. Ő is emberből van, igyekszik a lehető legkevesebbszer kiakadni. Beszéld meg ezt az esetet a Pároddal, ha egyszeri volt, kérd meg, hogy máskor próbálja egy kicsit finomabban kifejezni magát. Ha ez gyakori, akkor próbáld meg kideríteni mi áll a hátterében. (Lehet, hogy más jellegű problémája van, munkahelyi, érzelmi vagy akármi.) Sok sikert!

Szia!

Egy Anyuka vagyok és sajnos volt úgy, hogy az esti elalvásnál a Kislányom pont ezeket a harci jeleneteket megcsinálta/ja, most is, az elején 1-2 én is ledobáltam a játékát és kiabáltam vele, hogy most már aztán elég és aludjon, mert nem tudom mit csinálok vele!

Most már eljutottam addig a pontig, hogy én ilyenkor megfordulok neki háttal vagyok és csinál amit akar én alszok, már kezd leszokni a "mindent kitalálok csak, hogy ne aludjak" dologról, vagy addig meg presszálja a Drága Apját!

Üdv egy Anyuka.

Egy esetért nem kell elitélni.

Szinte biztos vagyok, hogy sokan átéljük ezt, vagyis majdnem ezt. De anyukák kicsit jobban toleráljuk a gyerek effajta dolgait, de igenis idegesítő tud lenni.

Apával beszélni kell, hogy ez mégsem megoldás, próbáljon altatás előtt felkészülni rá, és úgy hozzáállni, különben a gyerek valóban azt tanulja meg, hogy hisztizni normális dolog, pedig nem az, így apuka maga alatt vágja a fejszét, vagyis mindkettőtök alatt.

Ha pedig te is otthon vagy, próbáld te altatni, ha nem bízol benne.

Ilyen ez sajnos, de egy eset miatt ne itéld el a férjedet nyugodj le.

Nem kell engedni a variálást a lefekvésnél, ilyen játékokba be sem szállok. Simán kimegyek a szobájából, ha így felidegesit, mert ettől én is ideges voltam, mikor csinálta. Megtanítjátok szépen elaludni, ahogy kell és megszűnik ez a gond. Még kicsike, csak két éves. Lassan elmarad ez a gond, ha rendszeres egyáltalán

Apa elfáradt estére és tehetetlenségében kiakadt. Mivel te vagy naphosszat vele, ugy érezzük, nekünk több jogunk van kiakadni, mint a férjeinknek, aki este látja pár órára a kicsit....szerencsétlen helyzet volt, de nem megbocsáthatatlan. Jobb egyébként azonnal szólni ilyenkor, később mondogatni oda neki sok értelme nincs.