Másnak is van Mama-függő gyereke? Ha Mama ott van, én levegő vagyok.
Előfordul. Az én kisfiam Papa-függő. :) Ha ott a Papa, senki más nem kell, de annyira, hogy néha már apukámnak is terhes.
Na, gondoltuk, milyen jó lesz, elmegyünk esküvőre, ő meg ott alszik a szüleimnél. Aha, ahogyan azt Móricka elképzeli. Mindaddig semmi baj nem volt, amíg el nem vitték fürdeni, akkor rájött, hogy neki itt kell aludnia (előtte persze megbeszéltük, de mindegy), onnantól csak sírt, hogy Anya, Anya!, úgyhogy egy idő után hívtak, hogy inkább menjünk érte, a gyerek kivan.
Van ilyen. Azt újdonság varázsa. Attól még a fontosabb szitukban te kellesz neki. :)
Na témánál vagyunk... :))
2 hete voltunk esküvőn, ugyan az a szitu, akkor aludt ott először. Amikor érte mentünk másnap délután, anya boldogan mesélte, hogy még csak a nevünket sem ejtette ki, nem hívott minket, sőt sírva hoztuk el, hogy menjünk már végre haza. Egész este nem bírtunk vele :((
Anyának ez tetszett és máskor is igényt tart az ott alvásra, így most is ott van, tegnap ott aludt. Már előre félek, ha délután érte megyünk...
A Mami nálunk is valamiféle szent :) Mondjuk engem nem zavar, tényleg jófej anyukám van, értem én, hogy a fiam is odáig van érte. Ha olykor mondom neki, hogy másnap este megy a Mamihoz ottalvósra, akkor olyan örömujjongás van, hogy hihetetlen :D Meg ha együtt sétálunk, akkor csak a Mami keze kell neki, meg ilyesmik.
Szerintem ez teljesen érthető, hiszen nem együtt lakunk a nagyszülőkkel, szóval engem lát minden nap, én nem vagyok nagy szenzáció, viszont a Mamival ennél ritkábban találkozik, viszont nagyon jó a kapcsolat, ezért ha együtt vannak, akkor az nagy élmény neki.
Én is akartam már ilyen kérdést kiírni! 17 hónapos a kislányom, és dettó mint a tiéd, csak a MAMA kell! A múltkor először mentünk úgy sétálni, hogy jött a babakocsi mellett, a kezemet fogva...illetve anyósom kezét fogva (nálunk ő a MAMA), az én kezemet nem volt hajlandó megfogni.
Minden nap többször is mondja, hogy mama, mama...Ha hall valami neszezést az ajtónál, előbb mondja hogy mama, mint hogy apa.
Egyébként mi együtt lakunk, egy házban, anyósék lent mi pedig a tetőtérben. Tehát napi szinten láthatja. Megmondom őszintén, nekem is elég rosszul esik, bár lehet hogy ez gyerekes, de tényleg így érzem.
Tegnap is mentünk sétálni, elterveztem hogy majd kézenfogva jön mellettem, anyós kérdezi hogy eljöhet-e velünk. Mondtam neki, hogy nem, mert akkor megint az ő kezét fogja fogni. Szerencsére megértette.
A mi fiunk is kb. 1 éves kora óta bele van szerelmetesedbe a Mamába (az anyukámba). Engem nem zavar, s nem is emlékszem, hogy valaha is zavart volna. Sőt - fogjuk rá -, hogy még az okát is tudom. A Mama ugyanis százszor türelmesebb, mint én. Én kb. az ötödik után már felemelem a hangom, Anyu képes még akkor is szép szóval terelni. És láss csodát, végül eléri a célját. Szerencsére anyu is betartatja vele a főbb szabályokat, sőt néha látom rajta, hogy ő már rászólna, de mivel én is ott vagyok, meghagyja nekem a döntést. S ezt én nem úgy élem meg, hogy csak azért nem szól, hogy ne ő legyen a rossz, hanem mert tiszteletben tartja az én elveimet. Ő mindig is ilyen visszahúzódó, magába zárkózó nő volt. Szóval fantasztikus Anyukám, a fiamnak pedig fantasztikus Mamája van. S ha az ő kezét szeretné séta közben fogni, hát fogja. (Hozzáteszem, mikor még együtt laktunk is - lakáscsere miatt kb. 5 hónapig - anyu akkor sem volt folyton a fenekünkben, hagyta, hogy kettesben, vagy hétvégenként hármasban szervezzünk programokat, s nem akart mindig velünk jönni.) Illetve én is megkapom ugyanis tőle a magam szeretetadagját. A mai napig bújós, puszilkodós, simogatós, reggel anyával összebújós, délben anyával alvós. (Ez utóbbi persze csak akkor, ha nincs ott a Mama.) Szóval nem hinném, hogy féltékenynek kellene lennem a Mamára.
Szóval nyugi, ez még nem a világ vége. Inkább hagyd ilyenkor őket, ne erősködj a hajgumival és társaival, hanem kérdezd meg, ki gumizza össze a hajadat. Ha a mamát válassza, akkor a mama. Fogadd el, hogy imádja, s örülj neki. Különben is, gondolj bele, mi lesz, ha majd egy kislánnyal állít haza 15 év múlva. :-)
A Mamánál alvásról meg annyit, hogy én először majdnem 4 évesen mertem otthagyni Anyukáméknál éjszakára (illetve több napra), mert annyira anyás volt. De így 4 évesen meg már semmi probléma nem volt a több napos anyamegvonással. Mert mindaddig oké, hogy a mamával aludt, ha anyu meglátogatott bennünket, de éjszaka így is volt, hogy átsomfordált a mi ágyunkba.
Sziasztok! Olvassa meg valaki a fórumot. Nálam is hasonló gondok vannak. Akik hasonló problémával kerültetek szembe hogy oldottátok meg? Hogy kezeltétek? Változott azóta valami?
Köszönöm!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!