Bölcsi/ovi-beszoktatós kérdés:Van olyan akinek nem szokott be? Illetve anyuka feladta, és nem hagyta ordítva leszedni magáról a gyereket?

Az oviban is ugyanilyen nehéz, főleg olyan gyereknek, aki előtte nem volt közösségbe. Azért szerintem próbálkozz még a bölcsivel, az első pár hétben ez teljesen természetes. Ha ennyire félős, akkor az ovodában ugyanez lesz vele, de ha előtte megszokja a bölcsit, akkor valószínű könnyebb lesz.

Legyél vele határozott az elváláskor, nem kell sokat ott időzni, az még rosszabb, mert látod hogy sír és ezzel elbizonytalanít.

Az én tapasztalatom:

3 éves még nem volt egészen a lányom, mikor próbáltuk az ovit. Tényleg próba volt, azt már én is az elején mondtam az óvónőknek, mert otthon voltak az ikeröccseivel, szóval nem volt nagyon fontos dolog.

Nos, a lányom is így üvöltött, nem evett, nem ivott, stb. Én kivettem. Mindenki hülyének nézett, de nem érdekelt.Ez volt egy éve ősszel. Tavasszal áprilisban közölte a lányom, hogy menni akar az oviba. Beszélgettem vele sokat erről, (amíg ezt nem mondta, fel sem hoztam az ovit egyátalán), és mondtam neki, ha most elkezd járni, akkor az lesz az ő munkahelye, és hogy akkor ez után mennie kell. Menni akart, és vittem. Járt nyár elejéig, nem igazán szerette meg, többször sírt, de már evett (igaz csak ha etették, pedig amúgy gyönyörűen eszik evőeszközzel) és délben elhoztam. Nyáron nem vittem, összevont csoport volt, és nekem is addig csak macera volt az ovi, pihenntettem. Aug közepén már mondogatta, hogy menne, és észre is vettem rajta, hogy már nem nagyon tudom lekötni. Próbából montam neki hogy ott is alszik, és hogy milyen jó lesz majd, és azóta azt mondta, hogy úgy lesz. Szeptember 3tól jár, első két nap kicsit sírt, azóta imád menni!!!Ott is alszik, délután megyek érte. És már készül a papírja, hogy busszal jöhessen haza, mert a szomszéd faluban van az ovi, diákbusszal mennek-jönnek. Reggel elviszem, de azt kérte, busszal jöhessen haza. Amint kész a papír, buszozik majd a nagylányom.

Reggel is csak átöltöztettem, felágaskododott hogy "Anya, adok puszi!", adott is, és rohant be a csoportba.

:-)) És én boldogan és nyugodtan hagyom ott, mert tudom hogy jól érzi magát.

Én hiszem azt, hogy a gyerek nagyon érzi az anya hozzáállását a bölcsődei/óvodai gondozáshoz. Ha te nem vagy biztos abban, hogy valóban jó lesz neki a bölcsi/ovi, akkor ő sem szeretné az egészet.

Én nem tartottam mumusnak a bölcsit, akartam, hogy menjen a fiam 2 évesen, sokat tudtam a bölcsiről (általában), mert van bölcsivezető a családban. Tehát sok kulisszatitkot tudtam már előtte, amit egyébként nem tudtam volna. Így lazán vettem, mégis volt nálunk is ilyen, illetve a reggeli "ordítva leszedés", ahogy te is írtad. Sőt, olyan is, hogy én sírtam, mikor kijöttem, mert ő is sírt (1-2-szer). Nagyon gyorsnak találtam, hogy már az x. napon reggel csak beveszik, és én meg menjek, persze a gyerek bent sírt, nekem meg hazafele potyogtak a könnyeim. Aztán egyszer egy anyuka mondta, hogy ez is egyfajta hiszti: csak anyának szól. És tényleg: a sírás csak addig tartott, amíg engem látott. Amint kimentem, még füleltem, kb. 1 perc alatt elmúlt, és egész nap vígan játszott, nem volt apa-anya napközben.

Ovival már más, mert ott nincs ilyen 2 hetes beszoktatás, ráadásul 25 a létszám... örülök, hogy a fiam még 3 évesen maradhatott bölcsiben a 11 gyerek mellett, viszont a lányom majd már 3 évesen oviba fog kerülni. Őt emiatt is viszem majd bölcsibe, hogy ne az ovit kezdje közösségi előélet nélkül.

Általában 4 éves kortól könnyebb a helyzet, bár egyénfüggő is (temperamentumfüggő is). A 4. életév alatt alapvetően a szülő közelségére van szüksége a picinek, legalább az egyik szinte folyton vele kell legyen, így természetes - ez életkori sajátosság. (A bölcsi csakis a dolgozó, rá nem érő szülők miatt hasznos.) Így általában nem javaslom se a bölcsit, se a babysittert a 4. év alatt, bár a 3. év határeset (és hangsúlyozom: egyénfüggő, de a többségre jellemző, amit írok).

Elengedhetetlennek tartom a fokozatos beszoktatást, ami legalább 2 hétig kell tartson. Az első pár napon csak egy-egy órácskára szabad otthagyni, majd csak néhány órára. A harmadik héttől lehet akár 6-8 órára is.

Persze, hogy beteg. A kisgyermek (nem ritkán a felnőtt is) jellemzően reagálni szokott betegségtünetekkel tudatalatt, ha valami érzelmi problémája van. Általában ha a lelkiek megoldódnak, a betegségek múlására jó hatással vannak, az enyhébbek hamar megszűnnek. Sok esetben érzelmi törődés kiváltása az oka a megbetegedésnek, tudatalatt, bár vannak ellentétes esetek is; kisgyerekkorban azonban ez is gyakran jellemző ok. Ez esetben azt váltotta ki (igyekezett kiváltani) a megbetegedésével tudat alatt akisgyermek, hogy ne a bölcsiben legyen, hanem megint veled, sőt, fokozottabb gyengédségre, törődésre vágyik tőled, a bölcsis "sokk" miatt. (Bár az enyhe "sokkot" akár idézőjel nélkül is használhatnám erre.)

Kiegészítem az előző válaszom avval, hogy persze az óvoda, bőlcsőde megfelelő "táptalaj" a fertőzéseknek, és egy be nem szokott gyermek pláne könnyen elkaphatja, de ez -úgymond- csupán "ürügy" tudatalatt. A valódi oka a betegségeknek mindig érzelmi, és/vagy gondolkodásból ered minden életkorban, kisgyerekkorban fokozottan érzelmi okokból és gyakran történik meg. Ez is életkori sajátosság.

Fokozott érzelmi törődést, együttlétet igényel a kisgyermek, mégpedig alapvetően legalább az egyik szülőjétől. Ha erre kellő mód és idő van, ritkábbak a megbetegedéseik.