Nehéz (volt) az ovikezdés? Mesélnének azok, akiknek kimondottan nehéz volt az első pár nap, vagy az első egy-két hét.

Beszoktatás után 2 hétig semmi gond nem volt, az ajtóban puszi anyának és boldogan ment be a csoportba. Aztán gondolom leesett neki, hogy ez már indig így fog menni és hogy itt már nincs is anya ha szüksége van rám. Innentől 1 hónap kellett, mire elmaradtak a reggeli visítások. Ő az oviban sírt, igaz csak reggel amíg az ajtó becsukódott, én meg otthon. Olyan rossz volt. Sokáig amikor felkelt mindenhol csak lógott rajtam, még wcre sem tudtam elmenni, aztán apránként ez is elmaradt. Egyébként idén áprilisban kezdte az ovit a kislányom. Végül is hamar megszokta, csak elég nehéz volt így, nehéz volt látni, ahogy sírva csak néz rám... szívtelen anyának érzetem magam, de utólag vissza gondolva akkor lettem volna szívtelen ha akkor haza hozom, visszamegyek hozzá, mert így hamar megszokta a rendet, úgy pedig csak folytatódott volna a sírás heteken keresztül. Neki sem lett volna jó.