Egy hiperaktív és agresszív gyermek a szülő hibája?

Ha már óvodában fogsz dolgozni, tudhatnád, hogy a "hiperaktivitás" nem a nevelés (vagy inkább "nem nevelés") következménye, hanem a központi idegrendszer zavarára vezethető vissza.

Csak akkor használd ezt a szót valakire, ha tényleg, orvosilag hiperaktív.

Így van, gondolom az óvónőképzőben először van elméleti oktatás, és utána a gyakorlat, akkor már tanulnod kellett volna a hiperaktivitásról. A fiam is hiperaktív, és Igen, baj van vele az oviban. És miért? Én mindent megteszek érte, és az egész család, tudod ez egy idegrendszeri probléma, nála a szülés közben fellépő oxigénhiány okozta.

A fiam másodiknap kivágták.

Annyit mondok,kezelhetetlen gyerek nincs, csak alkalmatlan pedagógus. Kellene azzal a gyerekkel is foglalkozni személyre szabottan, hiszen ezért lenne az óvodai nevelés integrált vagy mégsem? Eszerint szegregáljátok a kisgyereket, és a többi szülő sincs tudatában mi is az a hiperaktivitás, mi az hogy elfogadás. Nulla. Nálunk is ez van, és én vagyok a xar meg a szemét anya aki nem tudja a gyerekét megnevelni. Máshova nem tudom vinni, mert csak egy ovi van nálunk, ráadásul túl sokan vannak. Egy hiperaktív gyerkőcnek kis létszámú csoportban lenne a helye személyre szabott nevelés mellett. Ezt az ovódának kellene biztosítani, nem kivágni a gyereket.

Attól függ merre van ez az ovi, pedagógiai szakvélemény után kisebb létszámú intézménybe lehet vinni, de nem fogyatékosok közé, mert egy hiperaktív kisgyerek nem az!!!

Igen bekattanak, és??? Azért leszel pedagógus hogy megold megfelelő szakértelemmel és hozzáértéssel ezt a problémát, és sajnálom hogy a jövendő kollégáid is így gondolkodnak erről a kisgyerekről.

Ez nehéz kérdés, mert én igazat adok az utolsó válaszolónak is, de ugyanakkor, ha a saját gyerekemet nézem, akkor azt sem szeretném, hogy annak legyen kitéve az oviban, hogy félnie kelljen másik kisgyerektől.

Ha az én gyermekem lenne, akiről a kérdező ír, olyan helyet keresnék neki, ahol megfelelően tudnak vele foglalkozni, és nem vész el a huszonlétszámú csoportban. Sajnos ezt anyagilag nem mindenki teheti meg, de én mindenképpen a gyerekem érdekét nézném.

Jelentkezem én is :-) mint hiperaktív kisgyerek anyukája.

Hány éves a kérdésben említett kisfiú ?

Amennyiben valóban hiperaktív a kisgyerek ,akkor az nem nevelési kérdés,minél kissebb -éretlenebb és minél kevésbé fogadják el a problémájával együtt,minél kevésbé tudnak ráhangolódni és így megfelelően motiválni addig a probléma maradandó lesz ,sőt egyre kezelhetetlenebb ,dacosabb lesz a gyermek.

Olyan 3-4 évesen volt talán az én kisfiam a leginkább kezelhetetlen a számomra és az oviban is akkor panaszkodtak rá a legtöbbet,egyedül egy dolog vált be semmi más,hogy az ilyen gyerekhez nekünk felnőtteknek kell alkalmazkodni nagy mértékben,hiába várjuk el,hogy átlaggyerekhez hasonlóan viselkedjen ha képtelen rá,ezért nagyon hálás lesz a gyermek és innen lehet építkezni.

Az én hiperaktívom már 6 éves és az évek alatt rengeteget javult ezt az óvónénik is beismerik,persze így is produkálja még a túlmozgásos,figyelemzavaros tüneteket,a legtöbbet talán a szociális alkalmazkodókészségekben és a kudarctűrésben javult,régebben mindenért sírt,egyáltalán nem volt képes a szabályok betartására,hamar indulatba jött.

Megfelelő fejlesztés hatására előbb-utóbb sokat javul ezeknek a gyerekeknek az együttműködése,irányíthatósága ,ahogy érik az idegrendszerük az magával hozza,hogy jobban kontrolállják az indulataikat,jobban tűrik a kudarcot,javul a feladattudatuk,szabálykövetésük.

A szülők,ha együttműködnek a kérdező által leírtak szerint,akkor a tőlük telhetőt igyekeznek megtenni,őket is támogatni,bíztatni kell egy jó óvónéninek tudnia kell,hogy mennyire nehéz ezt a szülőknek is megélni.

Nekem az maga a mennyország volt mikor ezt mondták :"Anyuka maga minden magától telhetőt elkövet,ne eméssze magát,sokat javult a kisgyermek ennek köszönhetően,ne akarja nekünk megfeleltetni,hanem saját magához mérten várjon el tőle dolgokat " .

"Kellene azzal a gyerekkel is foglalkozni személyre szabottan, hiszen ezért lenne az óvodai nevelés integrált vagy mégsem? Eszerint szegregáljátok a kisgyereket, és a többi szülő sincs tudatában mi is az a hiperaktivitás, mi az hogy elfogadás. "

Az az igazság, hogy nem minden kisgyereket lehet integrálni. Vannak fokozatok. Ezt persze a problémás gyerekek szülei utasítják el a leginkább. De ha egy gyerektől fél a többi 25, mert minden nap verekszik, csúnyán beszél, minden percben piszkálja a többieket, és nem lehet tőle foglalkozásokat vezetni, normálisan ebédelni vagy aludni mert tombol vagy rosszalkodik, akkor ott bizony tenni kell valamit. Mert nem csak az sni-s gyereknek vannak jogai, hanem a többinek is.

Ez nem a kisgyerek hibája, nem a szülőé, de nem is az óvónőé, és főleg nem a többi kisgyereké. Ez egy helyzet, amit meg kell oldani. És nem úgy, hogy arra kényszeríteni a 3-4-5 éveseket, hogy tűrjék, hogy bántják őket.

Az elfogadás addig működik, amíg nem harapja véresre heti 3x a csoporttársait vagy az óvónénit, nem üti őket az éles sarkú fakockákkal, és nem löki le őket a mászókáról. (megtörtént esetek).

Ilyenkor könnyebb az óvónénit hibáztatni meg mindenkit aki él és mozog, mint beismerni, hogy a gyerek jelenleg nem képes beilleszkedni egy átlagos csoportba. Lehet, hogy idővel javul a helyzet, de talán addig speciális intézmény kell.

Nem szólhat az egész nap a problémás gyerekről.

Integrációról annyit, hogy egy sni-s gyerek 2-nek vagy 3-nak számít. Vagyis kevesebb gyereket vehetnének fel. De ez az önkormányzati ovik 90%-ban megoldhatatlan, hisz így sincs hely.