Milyen esetben tanácsolhatnak el valakit az óvodából? Illetve minden gyerek gond nélkül beilleszkedett az első nap?

Tegnap kezdtük az óvodát. Első nap lévén csak 10-ig maradt. Reggel nem volt semmi gond, szaladt be játszani, még köszönni is alig akart. Viszont 10-kor már sírt, és azzal fogadtak az óvónők, hogy egész idő alatt sírt. Nem akart enni, rajzolni, nem engedte megtörölni az orrát stb. Az óvónő kedves volt, de azt mondta, a fiam egyemberes gyerek, 25 másik mellett ilyenekre nincs kapacitás. Ők szigorú órarend szerint dolgoznak, nem lehet mindig csak játszani (ugyanis addig nem volt gond, amíg békén hagyták a kisautókkal).

Természetesen értem én az óvónő álláspontját és minden tiszteletem a munkájáé, de első nap olyat mondani, hogy ha ez így megy, kénytelen szólni az óvodavezetőnek, mert a többi gyerek nem ihatja meg a levét egy gyerkőc makacsságának. (Az óvónő nem ezeket a szavakat használta, de a lényege ez volt.)

Nem túlzás ez egy kicsit? Tényleg olyan kirívó ez a viselkedés egy 3 évestől az ovi első napján?

Nem írtam, hogy a fiam nemrég kezdett el beszélni, és elég nehezen érteti meg magát, ami természetesen megint csak nehezíti az óvónő dolgát (viszont szerintem a közösség ezen sokat javíthat). Illetve én egyelőre nem dolgozom. Ezek lehet, olyan körülmények amik arra sarkalhatják az óvodát, hogy arra kérjenek, tartsam inkább otthon a "problémás" csemetémet?

De mi van a 3 évtől kezdődő óvodakötelezettséggel? Ránk nem vonatkozik?