Hogy kezelitek a hisztit nyilvános helyen? Bővebben lent.

Az én kislányom 2,5 éves ő akkor hisztizik ha nem kap meg valamit.De akkor olyan szinten hogy visít,sikít,megfeszíti magát és olyankor hiába beszélek neki annál rosszabb.De van hogy itthon csinálja ha valamiért rászólok.Néha nálam is elszakad a cérna,de semmi értelme.Mert annál inkább csinálja ha rászólok.Én olyankor ráhagyom,megpróbálok nem venni róla tudomást(nem könnyű).De úgy előbb-utóbb abbahagyja.Sok türelem kell hozzá,tudom hogy nem könnyű.De kinövik.Hála isten már az én kislányom is ritkábban csinálja,nem olyan rég még napi szinten csinálta.

Talán csináld azt hogy amíg elmész bevásárolni addig vidd el a mamákhoz.Ha ez nem megoldható akkor valamit adjál a kezébe amivel lefoglalja magát.

Ugyanilyen természet az én lányom is, DE!

Eleinte állandóan rettenetes lelkiismeret furdalásom volt a tőlem nagyon idegen szigor, erélyes rászólás, rosszat csinálsz, elveszem / hazamegyünk, stb... Na ezen kell túllépni, mert ha így megy tovább, lehet, hogy pár év múlva akkora zsarnok lesz belőle, hogy ő fog téged elverni (túloztam nyilván).

Mikor kezdte ezt az "ámokfutást"?

Nekem kb másfél éves kora óta kellett edzeni magamat is meg őt is (még mindig tart és messze a vége, de már vannak eredmények szerencsére :) ). Boltban: amit nem kell megvenni, és leszedi, odavinni, visszapakoltatni, többi embert magasról letojni (ez nagyon nehéz... főleg amilyen "kedvesek" tudnak lenni). Az én kislányom pl nagyon szereti a húzós kiskosarat, azzal tök jól elvan, amire szükségünk van, megmutatom neki a polcon, leveheti, belerakhatja. Ha önkiszolgál, visszamegyünk, visszapakoljuk. Az a kiindulás, hogy ha ügyes lesz, kap vmi finomat. De csak ha szót fogad és nincs hiszti.

Kétszer játszottuk el azt, hogy elindultunk játszótérre. Leült az utcán, visított, kirántotta a kezét az enyémből és szaladt bele a világba. Következmény, nincs játszótér, visszafordulunk, hazamegyünk.

Posta meg ilyesmi helyeken az a szerencse, hogy szeret barátkozni az emberekkel, így mindig akad vmi néni, bácsi, másik kisgyerek, akivel elszórakoztatják egymást.

Ennyi jutott eszembe hirtelen.

Gondolj bele, nekem ikerlányaim vannak (4 évesek) plusz a 1,5 éves fiamat is mindig magammal viszem.

A csajok akkora hisztit szoktak csapni a boltokban, hogy mindenki minket bámul, akkor meg a fiam is elkezd bömbölni, úgyhogy elég hangos kis csapat vagyunk. A fiam egyenlőre még leragadt a játékoknál, de az ikrek pár szintet átléptek. Ők a ruhákért, cipőkért, ékszerekért vannak oda, és ha valamit nem veszek meg, akkor kibuknak.

Olyat is mondtak már, hogy : "Mama, add nekem a Visa-t, majd én fizetek."

Na, most ilyenkor általában hagyom hogy hisztizzenek, én meg úgy teszek, mintha nem is hallanám. Vagy megpróbálom elmagyarázni, hogy nincs még 1 szoknya, mert van otthon, sőt akár még ugyanolyan is, még lógó árcímkével rajta. Vagy, nincs szükségünk még egy 100. kocsira, hogy nem ártana ha abbahagyná a hisztizést.

Ordítani nem érdemes, nem értik meg, szépen el kell vezetni valahova, és elmagyarázni pl.: Azért jöttünk elvásárolni, hogy legyen mit ennünk ebédre, és szeretném ha jól viselkednél, mert ki kell érdemelni desszertet.