Mindenkinél ugy van hogy amig kajálunk nem állhat fel a székből? érdeme smár kezdettől igy etetni?

èrdemes, de ha sajtkukac seggü, akkor nem fog menni annyira.

Lányom szuperül megült míg a székén fent volt a bébi rész, onnan csak én tudtam kivenni. Majd lekerült és még akkor is szépen megült. De most 2 éves és a világ minden szösze érdekli, így addig ül meg míg nagyon éhes. Majd leszáll. Amit nem csinálunk, hogy nem viheti el az ételt az asztaltól, és nem szaladgálhat hozzám falatokért, de én elengedem hadd menjen, ha közben vissza jön akkor fel kell ülnie, és úgy tovább ennie.

Az unokaöcsém is csak addig ül, míg nagyon éhes, utána játszik meg rohangál. 4 éves.

Nekem nagyon nem szimpatikus ez a megoldás, ha lesz gyerekem, nem is fogom engedni neki.

Egyrészt balesetveszélyes (fulladás!) rohangálni falattal a szájában, másrészt órákig tart, míg befejezi az evést, hosszas könyörgésre.

Állítólag azért alakult így, mert rossz evő (keveset eszik), és örülnek, ha még lemegy pár falat.

Én inkább akkor naponta többször adok neki enni (maradék megy a hűtőbe, és majd rámelegítünk), ha keveset eszik egyszerre, de ezt nem... és onnantól, hogy ő leszállt, mást sem enged enni, hogy valaki játsszon vele.

Szerintem az elejétől meg kell tanítani arra a gyereket, hogy az asztalnál evés van, nem játék, és hogy mások is éhesek.

Mi visszaülhettünk, de ha egyszer felálltunk, azzal azt jeleztük, hogy mi befejeztük. Ha visszaültünk sem kaptunk legközelebb, csak uzsonnakor kaját. Lehet, hogy egy kicsit drasztikusnak tűnik, de ezzel megtanultuk, hogy jól gondoljuk meg, mikor állunk fel az asztaltól.

Persze az is biztos, hogy ezt nem 2-3 éves korunkban, hanem úgy kb. 6-7 éves korunkban csinálták meg velünk a szüleink.