Óvonéniknek szokás ajándékot vinni nem csak az ünnepnapokra?

Nem is hallottam ilyet.

Én a névnapjukra vittem 1 szál virágot (tényleg csak egy szál, mindenféle csomagolás nélkül). A dadusok a névnapjukra 1 tábla csokit kaptak (a virágboltok közben bezártak a környéken...).

Karácsonyra kaptak az óvónénik és a dadusok 1-1 pici gyertyatartót.

Év végére mind kapott 1-1 doboz merci bonbont.

Ennyi ajándékot kaptak tőlem.

Anyák napjára nem kell adni nekik, ők nem az én gyerekem anyukái.

Még ott a pedagógusnap, de én akkor azért nem vittem, mert akkor adtuk át az év végi csokikat, utána már nem jártunk oviba.

Néha a gyerekeknek viszek be apróságokat: például mikulásra és húsvétra vittem be pici csokikat, szoktam vinni alkalmanként egy zacskó kekszet, egy üveg szörpöt, sokszor szoktam almát bevinni. Az óvónénik ezeknek nagyon örülnek.

Óvónéni vagyok, és nagyon kellemetlenül érezném magam, ha ajándékokkal halmoznának el a szülők!!!! Az év végi (anyák napi, pedagógus napi...akármilyen címen adott) ajándékokat sem várom el egyáltalán, nem is tudok szívből örülni nekik, mert tudom, milyen hajsza előzi meg. A szülői munkaközösségi tagok üldözik a szülőket a cetlivel, amire írogatják, ki adta be, ki nem adta be, ki mennyit adott be....jaj, borzalmas, nagyon kellemetlen.....nem szeretem.

Ha év közben azt érzem, hogy a szülő együttműködik velem, és partner a gyerekek nevelésében, ha normálisan meg tudjuk beszélni a felmerülő problémákat, jó megoldásokat találunk közösen, és tartjuk is magunkat hozzá.....az nekem felér egy tonna ajándékkal! :-) Ha esetleg év végén úgy érzi, szívesen adna ő maga egy szál virágot, vagy a gyereke rajzol nekem, rám gondolva egy rajzot, és elhozza, ideadja, az nekem bőőőőőven elég, és annak nagyon örülök.

De hogy ha tudom, hogy kényszerből, mert muszáj beadni, pedig ezer más dologra is tudná költeni, de mit mond a többi szülő.....jaj, isten őrizz.