Mi a teendő ilyen kellemetlen helyzetben?

Tudom nagyon nehéz ez!

De ha óvodába fog járni ott is fogja ugyanezeket tanulni, főleg a csúnya szavakat.

sajnos nem lehet teljesen ezt kivédeni, az én lányom is kétéves, bár ő a tévéből hallja hogy hülye kutya meg hasonlók.

Ráadásul ez a dackorszak ideje amikor a gyermekek eléggé szófogadatlanok.

Sajnos az ő fia az agresszívebb gyermekek csoportjába tartozik, próbáld vele megbeszélni ezt a dolgot, ha tényleg annyira frankó csaj akkor ezeket belátja, és megpróbálja valahogy ezt a helyzetet megoldani.

Én is azt mondom,hogy még a tied is lehet ilyen.

Az én keresztfiam 6 éves koráig mintagyerek volt, utána egy év alatt mindent bepótolt!:)

Szájalt, feleselt, káromkodott, stb.

Ha együtt vagytok, akkor szólj te is rájuk nyugodtan: hogy gyerekek ezt nem szabad, így nem beszélünk stb.

Ha nem hagyják abba, akkor a te fiadat szabályozd le, hívd haza, és otthon elmagyarázod,hogy ezek nem a legjobb dolgok, és szeretnéd, ha ő ebbe nem venne részt!

Kellemetlen a döntés, de meg kell hoznod. Az anyuka érzelmei, vagy a gyerekeid pozitív fejlődése a fontosabb? Én is voltam/vagyok ilyen helyzetben. Szomszéd kisfiú tünemény, imádják egymást a fiammal, de születése óta mindent ráhagytak. Még nincs 2,5 éves, de se az anyja, se az apja nem bír vele. Sokat kötözködik a fiammal, elveszi tőle a játékot, ami éppen a kezében van, dobálja homokkal. Ő meg erre visszadob, vagy megüti, pedig nemverekedős típus, de a homokdobálást eltanulta tőle. Én korlátoztam az együttlétüket. A játszótérre együtt megyünk, de azon kívül egyre kevesebbet viszem át, és anyuka sértődés nélkül vette a lapot, mert tudja, hogy nem túl jól nevelték a kisfiút. Hozzáteszem, egy okos, értelmes gyerekről van szó. Most már ők sem jönnek csak ritkán, mert itt is ugyanígy viselkedik a kisfiú, mint otthon, és az anyja fél, hogy tönkretesz valami értékesebb dolgot. Pl: ha eltörne egy olcsóbb játékot, nem balhéznék érte, majd pótolom a fiamnak, de ha betöri a TV képnyerőjét, azt nem tudjuk egykönnyen pótolni, úgy, hogy ne éreznénk meg anyagilag. Kapcsolgatja a műszaki cikkeket, amik pont azért vannak elérhető közelségben, mert a fiam megtanulta, hogy azok nem játékok, nem piszkálgatja őket. (Arról nem beszélve, hogy nem is volt más lehetőségünk, mert albérletben lakunk, a szekrénysor a tulajé, nem tudja lecserélni, mi meg nem tudunk másikat venni, hogy feljebb tegyünk TV-t, HI-FI-t). A másik kisfiú ezt nem tudja, de dobálta már labdával a TV-t, játékkal a csillárt, nyitogatja a hűtőt, és ha meglát valami kedvére valót kiveszi. Ha az anyja azt mondja, nem kaphatja meg, mert vacsora előtt ne egyen édességet, és nem adom oda ( ha az anyja engedi, természetesen szívesen adok neki, de anya kérése ellenére soha), erre folyamatosan kinyitogatja a hűtőt, kipakolja, mert otthon lehet neki. A konyhaszekrényt is folyamatosan rámolja, és a fiam látja a rossz példát. Nem szakítottam meg teljesen a kapcsolatot, napi szinten többször összefutunk beszélgetünk, együtt megyünk játszótérre, csak az 1-2 órás egymásnál való játszás alakult át, ritkábbak lettek az alkalmak.

Nem volt könnyű, mert aranyosak, és a kiskölyök tényleg imádni való, de kőkemény munkával tanítottam mindent a fiamnak, és nem akarom, hogy lássa a rossz példát, mert nem érti, hogy ha neki nem lehet folyton a TV főkapcsolót nyomogatni, a másik kisfiú miért teszi mindig, akár nálunk, akár a saját lakásukban.

Na hát hasonló szituban vagyok én is 2 gyerekem van a szomszédnak is 2. Már több éve ismerjük egymást és a gyerekei egyre jobban és jobban kanászodnak el, mert míg egy 1-2 évesnél még belefér ez az addig egy 4-5 évesnél ugyanaz már nagy gáznak számít.

Én is most vagyok azon a ponton hogy várom az ovikezdést, és utána is ritkíjuk a találkozásokat, mert úgy vagyok vele ahogy egy előttem író írta hogy vért izzadok a saját eleven és rosszalkodásra igen hajlamos gyerekeimmel hogy normálisan viselkedjenek jól neveltek legyenek, akkor nem fogom hagyni hogy romba döntsék mások.

Csak az a gond nálunk hogy ez az anyuka nem érzi át a súlyát ennek amit csinál hogy nem neveli semmiért a gyerekeit, hanem ő is mindig ezzel érvel hogy más közösségben is lesz ilyen ahogy az ő gyerekei viselkednek és nem lehet burokban nevelni egy gyereket.

És ő meg fog sértődni már előre tudom amikor észleli hogy nem találkozunk velük...

A nagy különbség az óvodai közösség és a NEM NEVELŐ MINDENT RÁHAGYÓ szülő gyereke között hogy az óvodában rászólnak a gyerekre ha olyat csinál kiállítják a többi közül, a ronda beszédért is leszidják, kiállítják stb. Nem verik nyilván de valamiféle retorzió azért van.

Szemben a nem nevelő szülővel aki (biztos láttatok márm ilyet) aranyosan mosolyogva szól a verekedő ocsmányul beszélő gyerekre hogy jaaj pistike neeem szabad..de közben mosolyog és láthatóan semmit se akar tenni hogy megakadályozza a dolgot, vagy ami még rosszabb ha még pozitív dolognak is beállítja a dolgot pl: jaj annyira cuki mikor így beszél meg jaj hát olyan kis erős életrevaló ( a verekedős gyereke...)

Úgyhogy azért van különbség aközött ha egy óvodai közösségben tapasztalja ezt meg aközött ha szabadjára engedve meg van erősítve benne a rosszaság.