Mégis mit képzel?

Értem én, hogy felhúzzátok magatokat. Értem én, hogy semmi köze a nénikének a nevelésedhez. értemén, hogy igazad van, ha nem hallgat a szép szóra, akkor erélyesen kell fellépni.

DE

Gondolj bele abba, hogy ha te látsz az utcán egy 3 másodperces szitut, te is a gyerek pártján állsz. Benned is felmerül a dolog, hogy milyen anyuka az ilyen. Általában az emberek a gyengébbek pártjára állnak érzelmileg, még akkor is, ha nem neki van igaza.

Egyrészt senkinek semmi köze ahhoz, hogy hogy neveled a fiadat.

Másrészt, valld be, nem alakul ki a legjobb kép a laikusban, ha csak pont ennyit lát valakiből -legyen az akár a világ legjobb anyukája.

És ő már idősebb, tehát már rájött, amire minden szülő rájön, miután felnőtt a gyereke... :)

Ennyire felhúzni magad, és még trágárul is beszélni vele pedig nem kellett volna, mert ez számára tuti úgy jött le, hogy "na, ez a nő idegbeteg, minek vállalt gyereket". Úgymond megbizonyosodott az elképzeléséről.

Gondolj bele, az egész életedből egy két perces szeletet látott, és az pont az volt, mikor erélyesebben szóltál a fiadra, aztán "lesikítottad" az ő fejét is. :)

Nem jó dolog magyarázkodni, de én ilyen esetekben inkább kedvesen beszédbe elegyedek a delikvenssel, és akkor van mód nyugodt körülmények között megbeszélni az imént látott jelenetet. És így mindkét félt egyfajta pozitív csalódás éri, és aztán az ember nem emészti magát egy ilyen rossz élményen egész nap.

Olyan rövid az élet, minek stresszeljük magunkat ilyen apró -ámde kellemetlen- szituációkon?!

Csak nyugodj meg és lépj túl rajta, lesz még ilyen.

Ne izgasd ezen magad, olyan ez minta a nyuszis vicc...

Ha a gyereked rendetlenkedik akkor azért szólnak meg, hogy miért nem neveled, ha meg próbálod megfegyelmezni akkor azért, hogy bánsz vele...

Egyébként ez is "jó magyar mentalitás csak" és kommunista csökevényeknél igen gyakori jelenség... külföldön ritka.