Mégis mit képzel?

:) vicces....igazad van, de ne idegeskedj rajta.Én is szóltam már rá erősebben fiamra,de nem néztem körül ki néz,ki nem néz:)

Nem kell vele foglalkoznod!:)

Tudom nehéz,de b@asszál rá! Ennél szebben nem tudom mondani :D Az ilyen köcsög nyanyát ebben lelik örömüket ha másokat kritizálhatnak,bírálhatnak. Én is felemelem a hangom ha valami nem úgy van ahogy szeretném,sajnos ebből értenek a gyerekek,a szép szó nem mindig használ,pedig rendszerint azzal kezdjük. Senki se szóljon bele más nevelésébe, tanácsot lehet adni,HA kér.Amúgy jobb a csend,és békesség :)

Én is visszaszóltam volna a helyedben.

Persze, hogy volt már ilyen... de nem érdekel.

Nekem van egy lenéző hangnemem, amivel az ilyeneket szoktam kezelni. Az esetek 90%-ban köpni - nyelni nem tudnak.

A maradék 10%-ban még erősködnek az emberek.

Ha az utóbbi fordul elő, akkor szoktam kiselőadást tartani arról, hogy:

Ha majd magának kell a gyermekemmel 24 órán keresztül fent lennie, mert jön a foga, egyébként fáj a feje is és enni sem akar, akkor maradjon majd üde és friss, hogy mindenkinek megfeleljen. Amíg viszont az ellenkezője áll fent, hogy maga 2 percig se hallgatja a gyermek hisztijét/fegyelmezését/nyávogását, addig törődjön azzal, hogy levegőt vegyen és épségben hazaérjen.

Ezután megfogom a gyereket és elindulok.

Sokszor egyébként nem csak a tipikus kívülállók ilyenek, hanem más anyukák is.

Sosem felejtem el, amikor 3 hónapos volt a lányom és álltam vele a Tesco-ban. Épp vártunk a sorunkra, hogy fizessek és sírt, mert felébresztette valami.

Keserves sírásba kezdett, majd egy anyuka kettővel mögöttem szólt egy ilyet: "Nem lehetne elhallgattatni?"

Mondanom se kell, hogy kb. másfél éves gyerek ült a babakocsijába, aki épp csokoládét tömött magába az egyik kezével, a másikkal meg a cumiját.

Akik körülöttünk voltak, azok úgy lehordták..

Én meg csak annyit mondtam neki, hogy remélem éjszaka nyugodtan alszik már.. :)))

A gyereke azóta is hiperaktív és csak a gondja van vele..

Várjál nekem jobb sztorim van :)

Tolom a babakocsit a 3 évesen fogja a kocsi oldalát erre mire a főúthoz értünk és át akartunk menni ő elengedte a kocsit. Én erre megfogtam jó erősen a karját és átvonszoltam magunkat az úton. Persze ordított a gyerek hogy engedjem el a kezét mert egyedül akar menni. Jött egy olyan 30 év körüli pasi és úgy ahogy írod csóválta a fejét. Én nem szóltam mert úgy bepörgettem volna magam hogy neki is megyek. Mit képzel? Mit tudja ő milyen két gyerekkel az élet?