Pelus nélkül mamánál csont nélkül, itthon meg ahova sikerül?

23 hónapos kislányom kb. másfél hete szólt hogy kakálni kell a wc-be (előtte is sokszor kérte hogy ráüljön, sose történt semmi). Ráültettem, majd elmentem inni adni a bátyjának, mondtam szóljon ha kész. Kb egy perc múlva kész is volt, belekakilt. Puszi, ölelés, dícséretek. Másnap megint szólt, de akkor a tesónak is kellett. Így a lányomat a bilire ültettem, hátha oda is megy. És ment, egyből. Azóta a lelkesedés alábbhagyott, de ha pelusba megy, azonnal szól és veszi is le. A kezdeti sikereket követően két napot mamánál volt, aki ha lementek, nem adott rá pelust (akkor még meleg volt, előtte én se adtam itthon, meg azóta is megkérdezem pelus vagy bugyi), és mondta neki ha pisilni kell szóljon. Szólt, leggugoltak, pisilt. Egy-két baleset volt, de javarészt előbb szólt, mint csurgott. Ugyan így próbálom én is. Ébredés után wc-re megyünk, de hiába várunk, semmi. Rá kb. 5 percre valahova oda pisil és jön szólni, hogy anya, bepisiltam. És nagyokat kacag rajta. Mondom jó, oké, sesmmi baj, de hova kell pisilni? Válasz, wc-be. Leközelebb szólsz, ha kell? Válasz, igen. De persze nem szól, bepisil. Udvaron is.

Most akkor hogyan tovább?

Köszi!