Normális ez a ragaszkodás?

2 éves lányom van. Születése óta együtt alszok vele, mivel hasfájós volt 5 hónapig. Első gyerek. Most vagyok terhes a 2. babámmal. A napközbeni alvásánál rá van irányítva egy baba kamera, amit kint látok a konyhában, hogy ha felkel, akkor időben bemenjek Hozzá. Nekem ez nagy megnyugvást ad. Kb. 1,5 éves koráig úgy aludtam mellette, hogy még hátat sem tudtam neki fordítani. Mindig szemben voltam Vele. Most kapott egy emeletes ágyat, aminek az alsó részén alszik. Eddig párom is együtt aludt velünk, de így már nem fér mellénk és kiköltözött a kinti ágyra, ami kihúzható. Megbeszéltük, hogy én is kimegyek hozzá elaltatás után, de egyszerűen nem visz rá a lélek. Nem bírom otthagyni a gyereket egyedül. Pedig a szobaajtó is nyitva van és közel lenne hozzánk. A tervem amúgy, ha megszületik a 2. baba, hogy a picike bent alszik baba ágyban, mi meg hárman a kinti ágyon. Nem akarom, hogy a 2 éves az ébredéseivel felkeltse a picit. Mert 2* azért fel szokott kelni inni, és olyankor kiabálni szokott, hogy anya. Vagy a kicsi ne keltse fel a 2 évest. Szerintetek jó, ha kint alszik majd velünk? És akkor van értelme most elszakadnom tőle? Vagy amint elalszik vigyem is ki hozzánk? Vagy aludjon együtt a picivel 1 szobában?