Tényleg van olyan anyuka (már ha az) hogy az egyik gyermekért rajong odavan majd megfojta szeretével a másik meg úgy van a semmiben?

Szerintem az, hogy éles különbséget tesznek a gyerekek között, nem is annyira ritka, mint gondolnánk. Én ismerek (már felnőtt emberek közt) olyat, ahol két fiú közül a nagyot imádja a mai napig az anyja, a kicsi pedig konkrétan „hamupipőke” szerepben volt mindig is, és ezen az sem változtatott, hogy a nagyból egy gerinctelen, elkényeztetett ürge lett, a kicsiből pedig jó ember. Olyat is ismerek, ahol a lány volt a „rabszolga” otthon, a fiú pedig a kis ütyülüpütyülü aranyoska – ilyen felállásból kettőt is tudok kapásból.

Szóval igen, ilyen anyák vannak.

remélem nincs...:(

de ha van, hálás vagyok, hogy nem velem történik ez.

Nekem 2 gyerkőcöm van, 3,5 éves és 7 hónapos, annyira imádom mindkettőt, hogy elmondani sem lehet. Teljesen egyenlően nincs különbség, hálás vagyok minden percért, amit velük tölthetek, bár néha ki tudnak borítani...:)

Az említett kérdésről annyit, hogy ott az anyukának valami pszihés problémája van tuti biztos, ami egy gátat képez benne és nem tudja szeretni valamiért a nagyobb gyerekét.

Mindenképp szakember segítségére lenne szüksége. Szívből sajnálom a gyerkőcöket, és remélem valaki észreveszi és idejében segít az anyukának.