Csak én vagyok ennyire béna az együtt játszásban? Kreativitás hiánya vagy lustaság már? Hogy javíthatnék rajta?

2,5 éves a fiam, és úgy érzem, hogy nem játszok vele eleget. Bölcsis, most szünet van, de korábban is ezt éreztem. Ha itthon vagyunk elmegy mindig az idő reggel a pakolászással, reggelivel, gyere öltözzünk, hogy menjünk le (fél óra) és már ott van, hogy 10 fél11. Addig csak teng leng a lakásban, néha elővesz pár játékot, de megunja. A páromnak és nekem állandóan nyafog, bezzeg a nagymamáknál... egy angyal gyerek.

Mindkét nagyszülővel nagyon jól elvan, állandóan kacag, nevet, mert a mamák kitalálnak mindenféle "hüle" játékot, ami tényleg semmi, de a gyereknek egy öröm. Én miért nem tudok ilyeneket kitalálni neki?

Tegnap pl. anyukámmal volt itthon este, addig míg el nem mentem (dokihoz) nyafogás, nyavalygás ezerrel, utána mint akit kicseréltek: hancúroztak, játszottak, elővettek olyan játékokat, amivel a fiam már rég nem játszott, pl. a tüske bedugós, és azon nevetett, hogy anyukám azt hajtogatta, mikor keveset vett ki belőle, hogy "á, ez nudli", mikor többet, akkor "hú, ez már döfi" Anyának úgy kellett leállítania, annyira nevetett. Nekem ilyen dolgok nem jutnak eszembe.... Miért?

Gondoltam arra, hogy mikor a mamáknál van, akkor persze ők csak vele foglalkoznak, hisz nincs házimunka stb. De ha leülünk rajzolni, festeni, gyúrmázni, hamar megunja, valószínűleg, mert nem tudok neki mit kitalálni....

Olyan rosszul érzem ez miatt magam. A párom is ha hazajön, szegény játszana a fiával, a fiam is már alig várja, de muszáj neki is kicsit akklimatizálódni, és sajnos a játék kimerül egy ágyon egymáson ugrálásban, vagy lovacskázásban, csakhogy a párom pihenni tudjon, vagy átkapcsolni a munkából a családba. Persze járunk ide-oda, együtt is, de az itthoni játékot én keveslem.

Mikor pici volt, rengeteget mondókáztunk stb... de mára már kimerült a repertoár. Velem van a nagy baj? Ti hogy csináljátok? Ráadásul jön a kistesó 3 héten belül, nem szeretném, ha mégjobban azt érezné, hogy nem játszunk vele... Egyébként egy kiegyensúlyozott, nyugodt kisfiú, tehát nincs figyelemhiánya.

Bocs, hogy hosszú lesz és köszi, ha elolvastátok.