Mi lehet a megoldás erre? Alvás-altatás HELP!

Első körben egyetek magnéziumot, jót tesz az idegrendszereteknek. :)

Igyekeztem figyelmesen olvasni de nem jöttem rá, hogy hölgy vagy úr a főszereplő.

20 hónapos gyerek már nagyon nagy, megért mindent. Beszéljetek vele, mondjátok el, hogy így anya és apa egy mosott felmosó rongy lesz. Eleinte csak morogni,aztán veszekedni fognak egymással és a végén kipurcannak és nem lesznek.

Véleményem szerint marhára el van kényeztetve.

Nekünk következetesen 3 nap alatt mindig sikerült vissza állítani azt a rendet amit mi rontottunk el valami felelőtlenséggel.

Jól látod, kell valami határt szabni, mert a gyerek bármennyi energiát le tud kötni. Amennyit adsz annyit fog követelni. Ezért kell megszabni egy határt pl anya, apa éjszaka pihen. Mert ha nincs határ, akkor belepusztultok.

Csődre még csak ne is gondolj. Ügyesek vagytok mert még nem ütöttétek agyon ;-) (aki ezen a mondaton kiborul az ne aludjon 1 évig és utána érteni fogja)

Tényleg ügyesek vagytok, mert ez bitang nehéz, hihetetlen módon felőrli a családot. Jó anya vagy csak van amiben még nincs elég tapasztalatod.

Szeparációs szorongás a második gyereknél volt igazán "vicces", wc-se tudtam kimenni, mert ha nem tudott bejönni akkor ott üvöltött.

Beszédet komolyan írtam, már napközben mondhatod neki akár azt is amit írtam.

Anno nekem két út lebegett a szemem előtt.

1 Kupán csapni (ezt nem választottam)

2 Motiválod abban, hogy aludjon. Megérteted vele, hogy ha szeret akkor hagyjon pihenni mert evvel kicsinál.

Gondolom eddig rájött, hogy szeretitek és így ő is viszont szeret titeket. Erre tudsz csak építkezni.

Ha átviszed a saját szobájába akkor kimászik az ágyából?

Én vagyok a 6-os számú "kérdezős" :)

Az én kisfiam most 2 éves. Régebben voltak egy-másfél órás altatási szeánszok, nem tudtam kijönni a szobájából, amíg teljesen el nem aludt. Hozzáteszem, 2 hónapos kora óta ő is felébredt minden neszre, parkettareccsenés és társai, úgyhogy tudom, miről beszélsz...

Mi az utóbbi 2 hónapban fokozatosan szoktattuk hozzá ahhoz, hogy egyre rövidebb ideig kelljen mesélni és utána alvás van, anya/apa "megy a dolgára" (ha mégis sírni kezdett, visszamentünk még egy kicsit). A szobájában egy sólámpa (félig letakarva) világít, a többi szoba sötét (9 körül alszik el) - éjszaka is, illetve este addig, amíg el nem alszik. Mi nem szoktunk tévézni, nagy ritkán csak ha elaludt. Azt vettem észre, éjszaka egyre mélyebben alszik, már nem ébred fel minden kis neszre.

Ha kijövünk tőle, én lefekszem az ágyamba (apa kimegy a kertbe locsolni), elalvás előtt általában 1x "ellenőrzi", ott vagyok-e még. Odaszalad, én meg mondom neki, futás gyorsan vissza az ágyadba - és visszamegy, és tényleg lefekszik és alszik... Néha még én sem hiszem el, hogy ez így működik...

Egy ágyban sosem tudtunk aludni vele, mert akkor a mocorgás miatt senki sem alszik. Az ajtaját csak behajtjuk, de ha be is van csukva, egy ideje már ügyesen ki tudja nyitni.

Azt gondolom, hogy fontos az éjjeli (derengő) fény, ami csak a szobáját világítja meg, mert akkor nem fél egyedül, viszont kedve sincs kijönni reggelig. Engem az sem zavar, ha kicsit még játszik alvás előtt (párszor előfordult), mert utána bemegy az ágyba és alszik.

Éjszakai kimászkálásra több helyen azt a tippet olvastam, hogy vissza kell kisérni/küldeni az ágyába, de nincs újabb altatási rituálé, fekvés-alvás van és kész. Ebben szerintem kitartónak kell lenni, nagyon okosak ám az ekkora gyerekek (is), ne hagyd magad. Nem kell éjszaka beszélgetni sem vele (vagy csak minél kevesebbet), még este kellene neki elmagyarázni a játékszabályokat ("anya éjjel nem tud veled beszélgetni, simogatni, mert olyankor nagyon fáradt"). Mindezt nyugodtan, kedvesen, de határozottan. A lényeg az, hogy ne legyen "érdemes" felébresztenie magát azért, hogy vele foglalkozz. Mondd neki nyugodtan, hogy "az éjszaka alvásra való", sorold el neki, akiket ismer, hogy ők már mind alszanak (családtagok, állatok, a napocska stb.).

Mint minden változtatáshoz, ehhez is idő kell. Ha elkezdesz valamit, ne add fel pár alkalom után. Gondold át alaposan, mit akarsz tenni, mi lenne jó hosszú távon, és tedd azt - akkor is, ha két hétig hiszti lesz belőle. Valószínűleg ő már megszokta, hogy kitartó sírással bármit elér - próbálj meg ezen is változtatni. Pl. ne figyelj rá, ha ordít, hagyd ott vagy fordíts neki hátat, és ha abbahagyja, dicsérd meg, amiért megnyugodott.

Bocsi, ha hosszú lett, remélem, tudtam jó ötleteket adni.

23:53-as nagyon jókat ír.

Utolsó mondataihoz annyit, hogy hisztinél volt, hogy elkezdtük keresni a gyerek. Döbbenten nézett aztán kb a 10. másodpercben már szolt, hogy itt vagyok. De addigra a hisztinek már semmi nyoma nem volt.

"A lényeg az, hogy ne legyen "érdemes" felébresztenie magát azért, hogy vele foglalkozz."

Nagyon jól megfogalmazta egy előző válaszoló. Szerintem is ezt kell valahogy elérni. Nekem a szoptatás volt ilyen, amiatt ébredt 10-szer is, minden egyes éjszaka. Amióta abbahagytuk, alszik mint a bunda.

Írtad, hogy nem cicin alszik el, de szoptatod még?Amíg szoptattam addig apa nálunk sem tudta elaltatni, azóta viszont ő is megfelel.

Kitartás, a fiam 23 hónapos, 1-2 hónap alatt lett kisfiúból nagyfiú , hihetetlen sokat önállósodott, már nem csak anyából áll a világ...