Kisunokám (majdnem 3éves) Nem eszik rendesen. Ránéz az ételre, s nem eszi, csak ami tetszik neki. Meg sem kóstolja. Félek, hogy nem jut elég tápanyag a szervezetébe. A "nincs más" módszer nem jó, inkább éhezik. Mit tegyek?

Én szóltam előre! :D Szóval nincs gyerekem, de bébiszitter voltam 8 évig, és iszonyatosan akaratos, és borzasztóan tündéri gyerekkel is volt dolgom. Személy szerint semmilyen vízben élő/élt állatot nem eszem meg: hal, rák, kagyló, stb, azért, mert a nagymamám egyik Karácsonykor akkora pofont adott, amikor kijelentettem a halra, hogy fúj, hogy azóta is kattog az állkapcsom. Tehát az eröltetést én nem úgy értettem, hogy beletömjük a gyerek szájába azt, ami nem ízlik neki, hanem erősnek kell lenni és újra és újra próbálni. Én spec megkérdezném, hogy miért nem ízlik pl a tökfőzelék (azt is utálom, de most már megeszem), hát mondjuk azért, mert sok benne az a hosszúkás izé (kapor). Ja, hogy a kaporral van a gond, jó, akkor legközelebb anélkül csinálom. De tökfőzelék lesz! És ha így megeszi, akkor hajrá.

Nem eszik gyümölcsöt? Próbáld meg reszelve, vagy gyümölcssalátában, esetleg kompótként, vagy gyümölcslevesben. Valamelyik csak fog ízleni neki! Nem eszik nyers zöldséget? Próbáld meg párolva. Én se szeretem a nyers zöldséget, ez alól talán kivétel a paradicsom (bár sokak szerint az gyümölcs...), de párolva megeszem majdnem mindegyiket.

Van olyan pöttöm, aki nem hajlandó húst enni. Párom is ilyen volt, mindenhonnan kipiszkálta a legapróbb morzsányi húst is. Egész életében utálta a baromfihúst, most se eszi meg a letöbbjét, inkább sertés, marha, birka, és tengeriszörnyek. Van, amit tényleg nem lehet eröltetni, de sosem szabad feladni és sosem szabad túl sok választási lehetőséget sem adni. Én pl kipróbáltam egyszer az egyik csemetével, aki nem volt hajlandó se májkrémes se körözöttes kenyeret enni, hogy csináltam neki mindkettőt és közöltem vele, hogy ez a tízórai, az ebéd, az uzsonna és a vacsora is, sőt, ha nem választ, akkor holnap reggeli is. Dacolt ezerrel, toporzékolt, követelte, hogy hívjam fel a mamát, de persze nem használt semmit. Nem nézhetett mesét sem, mással kellett elfoglalnia magát. Ebédidőben odatettem elé a két szeletet és én is jóízűen elfogyasztottam a magam részét. Olyan mérgesen nézett rám, mint aki meg akar ölni, ugyan is nem hitte el, hogy megcsinálom vele, amit mondtam. Uzsonnára már könyörgésre fogta, hogy ő vajaskenyeret szeretne enni, mondtam, hogy ha jó kisfiú lesz akkor holnap megkapja a vajas kenyeret. Vacsira megette a májkrémeset, sőt, kért még. :) SZóval választási lehetőséget lehet adni, de olyat kell kitalálni, amihez egyikhez sem fűlik nagyon a foga. Aztán kényszerből az egyiket csak meg fogja kostolni.

Kitartás!

Kedves Médea! Természetesen fél év alatt nagyon sok féle ételt kipróbáltunk, egy étkezés alatt ugyanazt is sokféle formában. A gyerekem még nem igazán beszél, ezért nem tudom megkérdezni, pontosan mi nem tetszik neki, csak tippelek. (Pl. utálja, ha folyik, utálja, ha sokáig rágni kell, fél attól, ha színes vagy kis darabok vannak benne (fűszer pl.) és leginkább utálja, ha piszkos lesz a keze, de én ne etessem, mert ő már önálló...)

Másrészt meg szerintem másfél évesen még biztos így volt, de gyanúsan ma is azt hiszi ha más színű a tányér, mágikusan más lesz az étel is :) így pl. a pürésítésnél sem mindig jön le neki, hogy ugyanaz, ugyanolyan ízű lesz, mint amit előbb kapott. Bár igazából mindegy, mert meg sem kóstolja. Aztán mint írtam, a látványos együtt evés és éheztetés pedig kipipálva nagyon sokszor már.