A3 éves gyereked helyesen használj a ragokat?

Én gyerekem is sok ragot rosszul használ (3,5 éves).

Nézd, nem fog így maradni, ha te szépen beszélsz és a környezetében sem használják rosszul a ragokat, akkor előbb-utóbb megtanulja. Egyáltalán nem baj, ha egy 3 éves még hibásan beszél, nagyjából 5 éves korra kell megtanulni szépen mondani mindent.

Én gyerekem ilyeneket mond például: ivott helyett itt, evett helyett ett, övé helyett őé, sok tárgyragot rosszul mond, pl krémet helyett krémt. Mivel én normálisan beszélek, hallja, hogy valami nem stimmel, egyre többször mondja szépen az eddigi hibáit is.

Szia! Ne aggódj, igazuk van a többieknek, nem „kell” tökéletesen beszélnie még ilyen korban. Viszont az sem jó, ha rászólsz, tök feleslegesen frusztálod szegényt. Mutass jó példát, esetleg úgy javítsd ki, hogy ha valamit rosszul mond, akkor ismételd meg amit mondott egy kérdés formájában, pl.:

gyerek (az általad felhozott miénk–nekünk szókeverésből):

– Ez a kiskutya lehetne a nekünk?

szülő:

– Azt kérdezed, miénk lehetne-e ez a kiskutya?

Ha nagycsoportos óvodásként is lesznek gondjai (szinte biztos, hogy nem), akkor ráérsz konkrétan javítgatni.

Hozzáteszem, hogy a gyerekek zseniálisan tanulják meg a nyelvet általában, érdemes figyelmi, milyen logikusak akkor is, mikor hibáznak.

Például engem az bosszantott, hogy az egyébként gyönyörűen, választékosan és rengeteget beszélő gyerekem „nákozott” (pl. úgy mondta, hogy „játszanák”. Holott ezt nálunk senkitől nem hallja így (most ne menjünk bele, hogy a nyelvészek szerint a „nákozás” is helyes, ha az adott földrajzi területen ez az általános – nos, mi nem ott élünk, nekem az irodalmi magyar nyelv az etalon). Aztán rádöbbentem, hogy a gyerek csak követte a nyelvünk logikáját: a magas hangrendű szavakhoz magas hangrendű toldalékot rakott (tehát azt rendesen mondta pl., hogy innék), a mélyekhez mélyet (pl. olvasnák).

De alapvetően tényleg a példamutatás a lényeges. Volt itt egyszer egy kérdés, amelyben azon csodálkozott egy anyuka, hogy a gyereke nem azt mondja, hogy „enyém, tied, övé” stb., hanem hogy „Gyurikáé” stb. Mikor rákérdeztem, ők hogyan beszélnek vele, kiderült, hogy tőlük tanulta, mert úgy beszélnek szegény gyerekhez (ami elég elterjedt), mint valami fogyatékoshoz (Gyurika mindjárt megkapja anyukától a tejcit). Akkor pedig mit várnak tőle, honnan tanulja meg rendesen? :)