Fiús anyukák, a helyemben mennyire vennétek fel a gyerekorvos megjegyzéseit?

Több alkalommal volt már úgy, hogy valami miatt el kellett mennünk a gyerekorvoshoz, és nem találok jobb szót, "beszólt" nekem.

1. A kisfiamnak befelé forduló mellkasa van. Nem túlságosan, de a bölcsiben az orvos jelezte, hogy figyeljünk oda rá. Amikor legközelebb a gyermekorvosunknál jártunk, megkérdeztem, hogy milyen idős korban, és pontosan mit tudok tenni ezzel a dologgal. A válasz: "Szeretni kell Petikét, ennyi az egész." - Hát basszus, ez egyrészt hogy jön ide, másrészt szerintem azzal nem oldódik meg a dolog, harmadrészt úgy nézek én ki, mint aki nem szereti a gyerekét?!

2. Régebben egyszer halványkék farmer és kék kockás ing volt a gyereken. Erre megszólal a doki: "Jaj nekem de nagyon kékbe vagy öltöztetve! Ez a kedvenc színed?" A fiam még nem válaszolt az ilyen kérdésekre, kicsi volt még, így én mondtam, hogy nem tudom, én szeretem a kéket. Erre ő azt mondta, hogy azt kellene tudni, hogy a gyerek mit vesz fel szívesen, nem bekékíteni... Én nem gondolom úgy, hogy egy másfél éves gyereknek kellene a boltban ruhát választani magának.

3. Legutóbb ismét megjegyzést tett a ruhájára, mert kék volt, és amikor a kisfiam elmondta, hogy ő is szokott doktorosat játszani otthon. A doki mondta, hogy jaj, de jó, megvizsgálod a babákat? A kisfiam pedig válaszolt, hogy neki nincsen babája. Olyan arcot vágott az orvos, mintha azt mondta volna a gyerek, hogy három napja nem kapott kaját. Végül azt mondta, hogy pedig kellene, hogy legyen.

Nem tiltom a gyerekemnek a lányos játékokat. A játszóházban is sokszor tologatja a babakocsit, de még sose mondta, hogy szeretne akár babát, akár más "lányos" játékot. Mit akar az orvos ezekkel a megjegyzésekkel? Másoknak is szokott ilyeneket mondani a védőnő vagy a gyerekorvos?