Mi lenne a véleményed ismerősöd, kollégád majdnem 6 éves gyermekéről, ha "sziával" köszönne neked, ahelyett, hogy "csókolomot " mondana?

Csatlakozom sok előttem szólóhoz, engem sem zavarna, sőt, örülnék, ha a saját hasonló korú fiam magától köszönne mindig. :) Aki nem érti, hogy sokszor már az is nagy szó, hogy köszön az a gyerek, és nem képes megérteni, hogy egy kisgyerek nem feltétlenül neveletlenségből nem köszön, amikor elfelejti, csak „sok a dolga”, tele a feje mindenfélével, vagy éppen gátlásos, az nem túl okos felnőtt. Persze, nyilván én is szülőként mindig megkérem a gyereket, hogy köszönjön, ha nem teszi, de volt már, aki kifejtette, hogy ő márpedig nem köszön előre egy 5-6 éves gyereknek, mert milyen dolog már ez. Pedig a példamutatásban rejlik a legjobb nevelőerő, és nekem semmilyen problémát nem okoz az sem, ha előre köszönök egy kisgyereknek, aki aztán nem köszön vissza. :)

Azzal is egyetértek, aki azt írta, a csókolom kifejezést törölni kéne a nyelvből, valóban szörnyű és zavarba ejtő köszönési forma.

Ennél a korosztálynál már az is jó, ha köszön :) Szerintem teljesen rendben van, enyém még csak 5 lesz, de állandóan noszogatnom kell, hogy legalább egy 'sziát' mondjon.

Viszont én a 'csókolom' os köszönést nem tanítom meg a gyerekeimnek. Én is utáltam gyerekkoromban, és nem értettem, miért kell idegeneknek, különösen bácsiknak azt mondanom, hogy csókolom. 3 lányom van, szóban se csókolgassanak senkit. Jó napotot, jó napot kívánokot mond már a 2,5 éves is, mint én.

Én elvárnám egy 6 évestől, hogy csókolommal köszönjön, pedig 26 éves vagyok. Én 3 évesen is mindenkinek azt mondtam, hogy csókolom, kivéve a láthatóan gyerekeknek. Szerintem ez alapvető illem, amit nem árt megtanítani a gyereknek. De egy hiperaktív gyerek más kérdés (ha valóban az) és kész csoda, hogy halkan beszélt, amikor beértetek.

Lehet, hog régimódi vagyok, és kövezzetek meg érte, de szerintem, ha egy szülő nem tanítja meg a gyereknek, hogy a felnőtteknek csókolommal kell köszönni, az a szülők lustaságára utal, akik egyszerűen lusták vessződni a gyerekkel, inkább ráhagyják, hogy jó, akko sziázz le mindenkit. Lehet lepontozni!

Csókolom!

Inkább legyen visszatetsző egy kisgyereknél, nyilvánvaló, hogy nem a jó napot az első, amit a szülő megtanít a beszédfejlődés során a gyerekének, de mennyire visszatetsző és a tinédzser számára egyenesen kellemetlen, hogy mondjuk a szomszéd bácsinak még ilyen korban is csókolommal köszönjön. Sokkal nehezebb átállni a csókolomról a jó napot kívánokra, mint eleve azt beveztni egy 6-7-8 éves gyereknél.

Nekünk pl. 8. osztályban mondta a töritanár, hogy milyen dolog, hogy csókolommal köszönünk neki. Nem megszégyeníteni akart minket, hanem úgy továbbengedni minket a középiskolába, hogy ne legyünk kellemetlen helyzetben, de onnantól kezdve az addig helyesnek gondolt köszönési mód egyszerűen tök ciki volt. Mi is beleestünk abba, hogy a tőlünk idegen jó napot / jó napot kívánok köszönés helyett inkább félrefordítottuk a fejünket, mintha nem is látnánk a tanárt, hogy ne kelljen köszönni, mert a csókolommal nekünk még semmi bajunk nem lett volna, viszont esetlennek éreztük magunkat a jó napot kívánokkal.