Tudnátok olyan rövidke versikét írni, amit rá tudnék írni egy szép képeslapra? Fiam most megy suliba és szeretnénk megköszönni az elmúlt éveket az ovonéniknek.

Tudom nem rövidke, de szerintem egy részlet belőle elég:

A kezünkben virágcsokor,

kis szívünkben szeretet.

Megköszönjük, azt a sok jót,

amit kaptunk tőletek.

Óvónéni, jaj de sokszor

Az öledbe vettél,

Vigasztaltál, mikor sírtam,

vagy velem nevettél.

Meseország száz csodáját

megmutattad szívesen,

Nevelgettél, tanítgattál,

türelemmel, kedvesen.

Véget ér, most mese, játék,

vár reánk az iskola!

Óvónéni, Dadusnéni,

nem feledünk el, soha!

[19:41:56] Ress Mónika: ez van az egyik oldalon:

[19:41:58] Ress Mónika: De jó is volt ide járni!

Mennyi öröm várt itt ránk!

Sok - sok mese, nóta, játék,

Napsugaras szép világ.

Itt játszottunk télen, nyáron.

Nőttem, s velem nőtt a szék,

A baba, a labda, autó,

Tanultam verset, mesét.

Hej, de jó volt ide járni

Úgy - e bizony gyerekek?

......... néni, akárcsak az

Édesanyánk, szeretett.

A csengőig ágaskodtam....

Most elérem könnyedén,

S a kicsiknek most én mondom.

Te is megnősz, kisöcsém.

Mindenféle fontos dolgok

jutnak az eszembe,

hogy például az iskolában

van-e medence?

Szünetben szabad-e felmászni a fára,

és van-e gesztenyefa, beállni alája,

ha csak kicsit esik a langyos nyári eső,

vagy lesz mindenkinél

az udvaron esernyő?

Van-e ott kedves, ügyes dadus néni,

aki majd segít a cipőmet bekötni?

A tanító néni szeret majd engem?

Ha jól tudom a leckét,

megpuszilgat engem?

Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk?

És az anyukám is eljöhet majd velünk?

A tanító néni az ölébe ültet?

Ha nem tudok valamit,

nagyon megbüntet?

És ott is lesz szülinap,

meg gyermeknapi móka?

Lesz-e ropi, süti, meg mindenféle torta?

Mi vár rám az iskolában,

úgy szeretném tudni,

legjobb volna mégis mindig itt maradni!

Mégegy:

A kezünkben virágcsokor,

kis szívünkben szeretet.

Megköszönjük, azt a sok jót,

amit kaptunk tőletek.

Óvónéni, jaj de sokszor

Az öledbe vettél,

Vigasztaltál, mikor sírtam,

vagy velem nevettél.

Meseország száz csodáját

megmutattad szívesen,

Nevelgettél, tanítgattál,

türelemmel, kedvesen.

Véget ér, most mese, játék,

vár reánk az iskola!

Óvónéni, Dadusnéni,

nem feledünk el, soha!

[19:41:56] Ress Mónika: ez van az egyik oldalon:

[19:41:58] Ress Mónika: De jó is volt ide járni!

Mennyi öröm várt itt ránk!

Sok - sok mese, nóta, játék,

Napsugaras szép világ.

Itt játszottunk télen, nyáron.

Nőttem, s velem nőtt a szék,

A baba, a labda, autó,

Tanultam verset, mesét.

Hej, de jó volt ide járni

Úgy - e bizony gyerekek?

......... néni, akárcsak az

Édesanyánk, szeretett.

A csengőig ágaskodtam....

Most elérem könnyedén,

S a kicsiknek most én mondom.

Te is megnősz, kisöcsém.

Mindenféle fontos dolgok

jutnak az eszembe,

hogy például az iskolában

van-e medence?

Szünetben szabad-e felmászni a fára,

és van-e gesztenyefa, beállni alája,

ha csak kicsit esik a langyos nyári eső,

vagy lesz mindenkinél

az udvaron esernyő?

Van-e ott kedves, ügyes dadus néni,

aki majd segít a cipőmet bekötni?

A tanító néni szeret majd engem?

Ha jól tudom a leckét,

megpuszilgat engem?

Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk?

És az anyukám is eljöhet majd velünk?

A tanító néni az ölébe ültet?

Ha nem tudok valamit,

nagyon megbüntet?

És ott is lesz szülinap,

meg gyermeknapi móka?

Lesz-e ropi, süti, meg mindenféle torta?

Mi vár rám az iskolában,

úgy szeretném tudni,

legjobb volna mégis mindig itt maradni!

Jaj bocsi, kétszer ment...

KÖSZÖNÖM /Mentovics Éva

Ő tanított betűt írni,

megfogta a kezemet.

Így bíztatott: nehogy feladd!

Ügyes vagy, ez megy neked.

Mosolyával simogatott,

dicsért kedves szóval.

Ha valami rosszat tettünk,

elég volt egy sóhaj…

Ha az utcán átsétáltunk,

kézen fogva vezetett.

Ha valamit megkérdeztünk,

máris jött a felelet.

Mesét mondott, dalolt nékünk,

kedves, csengő hangon.

Víg dalait azóta is,

ma is szinte hallom.

E kis virág elmond mindent,

amit én csak érzek.

Az elrepült, dolgos évet

így köszönöm én meg.

Óvó néni várt énreám, mikor ide érkeztem.

Búcsúzkodni tőle nehéz,bizony nem megy oly könnyen!

Mikor sírtam ki volt velem?

Ki törölte könnyes szemem?

Ki tanított szépre, jóra,mintha édesanyám volna?

Nem várt érte köszönetet,egész szívét adta nekem!

Elfeledni nem is tudom, hiszen én is szeretem!

Rá gondolok, később sokszor, míg a táskát cipelem!

Tudom vége a játéknak, már a komoly munka vár.

De ha néha elfáradok, két karja majd visszavár!

Mi már tőled sokat kaptunk

de te tőlünk keveset

az arcodból a hangodból

sugárzik a szeretet.

Fogadd tőlünk ezt a csokrot,

mit kötött a szeretet.

Hála, hála, midig hála, óvónéni Teneked.

Igaz, hogy nem versike de azert gondoltam leirom.

En vettem egy nagyon szep kepeslapot. Bekentem festekkel a kisfiam kezet es belenyomtam a kezlenyomatat es hozza kitalaltuk ezt a szoveget. Ami igaz nem rimmel es nem vers de szivbol jott. :)

Kedves tanito neni,

A ragacsos kis kezem nyomot hagyott mindenen: szonyegen, falon, jatekokon, asztalon. De ha ramnezel lathatod, hogy milyen nagyot nottem es a ragacsos keznyomok egyre halvanyodnak, eltunnek es helyettuk majd mas kezecske hagy nyomot.

Keszitettem neked egy kis emleket amit nem halvanyit es nem tuntet el az ido, ha eloveszed mindig ram fogsz emlekezeni es remelem mosolyt csalok majd az arcodra.

Ezzel a kis kezlenyomattal szeretnem megkoszonni az itt toltott csodalatos eveket es a josagodat, torodesedet.

Sok szeretettel XY