Tehetetlen vagyok, mit csinaljak? Ti hogy csinaljatok/csinaltatok?

Ezt úgy oldottam meg, hogy mindent amit rámolni akart, szó nélkül elvettem tőle, max annyit mondtam oda: nem pakolunk, csak ha el is rakodunk utána. Ezzel feltettem a szekrény tetejére. Volt hiszti. Egész nap tartott, és volt 5-7 ilyen alkalom, amikor egész napokra bevezettem ezt. Utána már csak rá kellett néznem, tudta, hogy ha nem rakodik, a játékok költöznek... és nyávogva, de elpakolt.

Nehéz meccs lesz.

Nem tudom mibe tartjátok a játékokat, de először is szerintem közösen üljetek le néhány üres dobozzal. Borítsátok ki a szoba közepére az összes játékot, és amivel nem szokott játszani vagy már nagy hozzá azt tegyétek egy dobozba, és rakjátok el vagy ajándékozzátok el vagy add el. Ami marad, azt válogassátok szét: kockák, babák, kirakók, főzös játékok, autók...minden típus kerüljön külön dobozba. Vagy rajzolva, vagy újságból kivágva, vagy netról leszedve kinyomtatva, címkézd fel a dobozokat, hogy a kislányod tudja mi hova való.

Mi délelőtti játszótérre indulás előtt, és este vacsi előtt pakolunk össze. A 22 hónaposomnak is szoktam már a kezébe adni pl egy műanyag zöldséget és kérem hogy tegye a helyére. Tudja hol vannak a főzös játékok, oda teszi, nagyon megdícsérem és nagyon boldog. A 3,5 kisfiam van hogy nem akar pakolni, mert épp még játszana, vagy mesét néz, ilyenkor szólok egyszer-kétszer, majd mondom neki, hogy amit nekem kell elpakolnom az szemeteszsákba kerül. Egyszer kétszer megjelentem már a szobában egy szemeteszsákkal, volt hogy tettem is bele játékok, amit elraktam. Erre egyszer került sor, azóta elég csak felemlegetnem.

Ahogy visszaemlékszek kb. 2,5 éves kora körül nála is volt ilyen, volt hogy dühében dobálta a játékot, vagy hiába mondtam hogy ha újfajtát vesz elő az előzőt tegye el. Ekkor én is az elveszem egy napra módszert használtam. Volt sírás-rívás, hiszti, de nem kaptam meg csak másnap. Pár hét alatt rájött hogy ez így nem éri meg neki. Persze utána jött más amiben dacolhat. Pl nem jött fürdeni, többszöri szólásra sem. Hát fürdött már ruhában is, nem könyöröghetek órákig.

Na most pont azon hisztizik, hogy a férjem valamit mesélt amire azt mondtam, hogy nem vicces, erre hatalmas vehemenciával és hangerővel jött oda hogy de az, (nem róla volt szó, munkáról beszélgettünk)mondom neki nyugodjon meg apával beszélgetek, erre rám csapott. Most a szobájában üvölt és duzzog. Na megyek is rendet tenni.

Anyám erre azt mondja, nyugi, 10 év múlva jobb lesz...

Nála sem válik be semmi. Én abban hiszek, hogy légy következetes. ha valamit beígérsz, az legyen is úgy. (ha pl még egy ilyen és felmegyünk... akkor menjetek is fel)

Azon kívül csak a türelem. Látja rajtad, hogy felhúz, ne foglalkozz vele.

Az enyém a ruháit dobálja ki a szekrényből, a fiókokból, merthogy keres valamit, amit fel akar venni. Egyszer eldurrant az agyam, ami ruhákat kidobált összeszedtem egy szatyorba, és elraktam. Volt hisztikét napig, hogy ő mást AKAR felvenni, én meg mondtam, hogy nem. Kidobáltad a ruháidat, most van, amit anya ad. Próbáld meg, hogy ne látszódjon rajtad az elkeseredettség, hátha elveszíti a pakolás iránti érdeklődést, ha látja, hogynem tud vele felbosszantani.

Még valami eszembe jutott. Amit szétdobál a lakásban, fogd meg, és dobáld be a szobájába. Ha este jön a meseolvasás ideje, sajnos, nem tudsz kupiban mesélni. Hátha hatásos lenne (az én nagyobbik lányomnál ez bevált)