Hogy éreztek, amikor boltban / utcán látjátok, hogy nem úgy bánnak egy kisgyerekkel, ahogy "kellene"? (konkrét eset lent)

Érdekes ez a kérdés. Azt hiszem, én sem szólnék bele, hacsak nem valami nagyon durva történik, mert nem ismerni a körülményeket. Inkább csak saját magamnak figyelmeztető, hogy én normálisan viselkedjek a gyerekemmel.

Én a lábszomszédunkon rökönyödtem meg. 6-7 éves forma lehet a kisfiuk, talán 2 éve költöztek ide. Egyik este locsolás közben hallottam, hogy hogy kiabál a gyerekkel az anyukája, meg mondja neki, hogy de igenis be fogja adni valahova a gyereket, szegény gyerek meg sírt, hogy ne anya ne, az anyja meg csak mondta neki, hogy majd ott megtanulja tisztelni a szüleit. Fú, nagyon rossz volt hallgatni, és egyre jobban belelovallták magukat, a gyerek a sírásba, az anyuka meg ettől az idegességbe. De egyébként meg a múltkor azt hallottam, ahogy a másik szomszéddal beszélgetett, és mondta, hogy a kisfiuk még nem aludt a szobájában, mióta beköltöztek a házba, csak a szüleivel hajlandó aludni. S ezt nem úgy mondta, mint akit ez nagyon zavar, hanem elmesélte csak. Egyébként rendesen foglalkoznak a gyerekkel, van apuka, anyuka, szoktak jönni a nagyszülők, csinálják a kertet, eljárnak dolgozni rendesen, szóval sokszor idegen füllel nagyon furcsa hallani, hogy miket mondanak mások a gyereküknek, de nem tudhatjuk az előzményeket, a hátteret, így nem lehet ítélkezni mások fölött.

És az is igaz, hogy másfél év tapasztalathoz kell még gyűjtened továbbiakat, mert most még fele azt sem produkálja a gyereked, amit fog később. Nagyon nehéz egy dackorszakát élő - neki is nehéz - kisgyerekkel, és nagyon könnyű felrántani magad, még hogyha birka türelmed van is. :-( De az a lényeg, hogy ilyenkor ne hagyd, hogy elragadjanak az indulatok, hanem próbálj meg abból kiindulni, hogy a gyereknek is nehéz, természetes fejlődési állomása, de ő sem tud mit kezdeni az érzéseivel, fáradt is lehet, szóval amennyire lehet, fontos az empátia. De azt is tudnod kell, hogy minden gyereknél eljön az idő - az angyali jó gyerekeknél is -, amikor elkezdik feszegetni a határokat. És direkt csinálják, amit nem szabad.

Ja, és még egy gondolat. Popper Péter mondta, hogy igazából nem is az indulatokkal van probléma, az emberből kiszaladhat egy pofon, eldurranhat az agya. Most persze itt nem egy kisgyerekről beszélek, vagy arról, hogy helyeselte volna a verést. Hanem hogy ez nem okoz akkora traumát a gyereknek, mint az, hogyha a szülő - mondjuk a te példádból kiindulva - indulatból a boltban elkezdi mondani a gyereknek, hogy kell-e a verés, majd lehiggadva otthon megveri a gyereket. Ott már sokkal nagyobb probléma van, mert ott már a szülő tudatosan teszi ezt a gyerekével, és óriási károkat okoz vele, sokkal nagyobbakat, mint akinél néha repül egy pofon indulatból.

"Tisztelet a kb 2. kivételnek, kiábrándító volt olvasni őket."

Elhiszem hogy kiábrándító, és meg is értelek! Seniki nem szereti olvasni, hogy gusztustalanul viselkedett. A veréssel fenyegtő anyukára is igaz, de rád is!

Tudod, ha te kiritzálni mersz, akkor viseld el, ha valaki a te illemtani hiányodra mutat rá!

A rosszindulatról meg annyit, benned is megvan.......épp kipletyizel egy édesanyát, akiről nem tudtál semmit, csak elkaptál egy mondatot tőle. Rosszindulat.