Hogy éreztek, amikor boltban / utcán látjátok, hogy nem úgy bánnak egy kisgyerekkel, ahogy "kellene"? (konkrét eset lent)

Nem szeretek minden lében kanál károgó varjú lenni.

Nem tudhatod, mert gondolom nem követted őket előtte, hogy mennyire borította ki az anyját a gyerek, mindenkinél elszakadhat a cérna. Én sem vagyok híve a káromkodásnak, meg fenyegetésnek, de akkor sem tartom tisztességesnek, ha egy nagyszájú anyuka jogot érez arra, hogy beszóljon egy másik anyukának. Vised el, hogy te a te gyerekedet neveled, és a más gyerekét nincs jogod. Igen, csúnya dolog a gyereket húzni-vonni meg verést kilátásba helyezni, de egy "kapsz egy pofont visszakézől" mindenkinek kiszaladhat mérgében a száján, ha már fél napja az anya idegein táncol egy dackorszakos, esetleges hisztis kedvű gyerek. Te nem vagy velük egész nap, nem tudhatod, hogy a cuki külsejű gyerek hogy viselkedett aznap....ne legyél tipikus károgó varjú, hagyd ezt meg a károgó vénasszonyoknak, te törődj a saját gyerekeddel. Nem kell valakit akasztófára vetni, mert épp azt láttad az utcán, hogy elszakadt a cérna nála. A napjának egy töredékét láttad, és már jössz erről puffogni a neten. Nem kéne..legalábbis egy bizonyos kor alatt.

Hát, kedves Kérdező, akkor elmesélném a mai napunkat. :)

Kisfiam ma negyed 7-kor kelt, pedig 8 körül szokott. Onnantól fogva megállás nélkül visított. Szegénykém, én elhiszem, hogy a meleg viselte meg, de ez azért az én idegrendszeremet is próbára teszi. Estefelé lementünk sétálni, és az én szófogadó, tündéri kisfiamba mintha az ördög bújt volna. Kiverte a balhét, mert nem volt ott a parkolóban az az autó, amelyik tetszik neki, a boltban rohangált, leverte a dolgokat a polcról (soha az életben nem csinált még ilyet), többször hasra is esett. Ráadásul a kicsi is felébredt a babakocsiban, ő is sírni kezdett. A pénztárnál állók csak azt láthatták, hogy ez az idegbeteg liba (vagyis én) agresszívan szorongatja a szegény kisfia csuklóját - ha nem ezt teszem, elrohan -, miközben hagyja a szegény csecsemőjét üvölteni. Nem fenyegettem veréssel, meg próbáltam nyugodt is maradni, de totál leizzadtam, mire hazaértünk.

Otthon nem szorongatom, nem taszigálom a nagyot, és nem hagyom sírni a kicsit. Ott helyben azonban nem volt más megoldás.

Az azonban igaz, hogy egyszer egy nyitott ablakból én is olyat hallottam egy anya szájából, hogy meghűlt az ereimben a vér. Szóval hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem botránkozom meg idegeneken.