2,5 éves fiamnak 2 napja meghallt a mamája, ö nemtudja, de furcsán viselkedik, azota állandoan követ a lakásba, fogja a kezem, nem enged el 1 pillanatra sem. Azért csinálhatja mert érzi, h van valami a mamájával? Vagy velem fog történni valami?

Feltételezem érzi rajtad a terhet. A gyerekeknek nagyon jó radarjaik vannak, még ha szóban nem is közlöd vele, akkor is érzi, hogy valami nincs rendben.

Nem hiszem, hogy előre jósol, hanem az adott érzelmi és lelki állapotodat tükrözi.

2,5 évesen bármit hall, azt érti is. Lehet hogy azt hitted ő játszik a kisautójával és váltottál a pároddal erről pár szót, amit meghallott. A szavak értelmét még nyilván nem érti (mármint hogy mit jelent az hogy halál) de azt érzi, hogy ez valami szomorú dolog. Ha egy szót se hallott erről akkor meg a hangulatotokból érzi hogy valami történt.

Ha vallásosan nevelitek akkor ha megkérdi hol a mama, akkor menyország, Isten, angyalok témakör.

Ha nem vallásosan, akkor pl. elaludt, olyan mélyen hogy már nem tud felébredni, és csillag lett belőle, onnan figyel minket esténként (és mutasd meg neki pl a sarkcsillagot, az jó fényes). Vagy ha nagyon beteg volt és fekvőbeteg volt akkor azt is lehet mondani, hogy az anyalkák elvitték magukkal az égbe, hogy ne kelljen többet feküdnie betegen, és ott jól érzi magát.

Én valami olyasmit mondanék, amiből azt érzi, hogy jó helyen van, vigyáznak rá, és ő is vigyáz onnan az itt maradtakra. Akár egy fényképet kitenni, és minden este elköszönni, vagy elmondani a kisfiadnak, hogy a mama már nem tud ide jönni, de ha a fényképének elmondja amit szeretne neki mondani, mesélni, akkor meghallja.

Részvétem!

Amit írok, az nem magamtól találtam ki. Egyszer olvastam, hogy a Vekerdy Tamástól ugyanezt kérdezték a Nők Lapjában. Ő azt mondta, hogy mindenképp el kell mondani a gyereknek az igazságot. Ha vallásosak vagytok, akkor azt kell mondani, hogy felment a mennybe stb. Ha nem, akkor elmondani neki valami olyasmit, hogy "az emberek, ah öregek lesznek, akkor levetik a testüket, mint egy rossz ruhát és eggyé válnak a természettel, az erdővel, felhőkkel stb." A lényeg az, hogy Ti is higgyetek abban, amit mondtok.

Egy 2,5 éves már látja rajtad, hogy valami bajod van, szomorú vagy, és tudat alatt fél, hogy te is eltűnsz. Persze, érzi, hogy az apja is szomorú, de mégiscsak anya a világ közepe!

Az ő szintjén mondjátok el neki mi történt. Az én fiam 4 hónapos volt, mikor effektíve váratlanul meghalt apukám. Már ő is érezte, hogy szomorú vagyok, mikor sírtam, még álmában is mászott oda hozzám és "zümmögött". Nem tudom jobban megfogalmazni, én is így csinálok, mikor meg akarom nyugtatni a mai napig, és ő is. Most 2,5 éves a fiam, tudja, hogy papa a temetőben van, ő azt mondja, ott lakik, kimegyünk hozzá sokszor és viszünk neki virágot.

Mindenképpen elmondanám az igazságot neki. Nem szabad azzal áltatni, hogy alszik a mama!!!! Hiszen soha többé nem fogja látni, teljesen eltűnik az életetekből... Mit fog gondolni szegénykém, nem szabad elaludni, mert akkor nem lesztek soha többé? Beszélgessetek a halálról, hogy mindenki megöregszik és meghal egyszer, de milyen jó, hogy ti még nagyon-nagyon sokára lesztek annyira öregek. Nem szabad félelemben hagyni.

Hogy miért követ? Hát érzi ő a kis radarjaival hogy baj van, keresi a mamáját, de mindenki csak szomorú lesz ha szóba hozza. beszélgessetek róla, idézzetek fel jó emlékeket, kicsit könnyebben dolgozza fel. Majd ha megnyugodtok, ő is megnyugszik.

Részvétem!