Folyton elégedetlenkedő, "semmi nem jó" 3,5 éves?

Sziasztok!

Kisfiam 3,5 éves, kislányom 22 hónapos. Kisfiam délelőtt oviba járt szeptembertől, aminek két hete vége. Apukájuk vidéken van, csak hétvégén van itthon, akkor is van hogy dolgozik, de igyekszik a megmaradt szabadidejében a kisfiúnkkal minél több tartalmas időt tölteni. Délelőtt-délután játszótérre járunk, ahol többnyire két év alattiak vannak, de azért mindig akad egy-két 3-4 éves, akik ugyan nem az ovistársai, de már találkoztak.

Ezek a körülmények, és akkor a íme a helyzet:

Az utóbbi időben - régebb óta mint hogy az ovinak vége, de nem olyan rég mint hogy apa vidékezni kezdett - semmi nem jó. Kezdi reggel 7-kor az ébredésnél. Pl huga oda megy megpuszilni, arrébb löki, odamegyek megsimogatni, jó reggelt kívánni, dettó. Ha nem megyek oda, akkor miért nem vagyok ott. Kakaót kér, beviszi a huga, miért nyúlt hozzá, ha én viszem be, akkor miért hoztam be, ő akarta. Ha szólok hogy kész, jöjjön érte, vigyem be. Volt hogy nem vittem csak azért se, akkor jött a hiszti.

Öltözés: ő veszi fel. Nem sikerül, dühöng. Mesenézés: kicsi kéri a mickey egeret, elindítom, nagy mást akar. Mondom hogy a kicsi kérte előbb, utána kérhet ő mesét. Vagy beindítom a számítógépen amit kér. Ha a kicsinek indítom itt, akkor azért nyavalyog, hogy a kicsi ne üljön a székbe (forgószék, mindig a nagy ül itt mert ledurja a kicsit).

reggeli: nem éhes, oviban mindig evett. Viszont így 11-kor kopog a szeme az éhségtől.

Játszótér: úgy indul neki, hogy hozza pl a traktorját, egyből hozzá teszi, hogy de nem adom oda senkinek csak hugi ülhet rá. Persze sláger, egyrészt mert a többiek motorral jönnek, másrészt minden gyereknek a másé kell. Ott kérem hogy had nézze meg a másik gyerek. Dirreg-durrog, hogy jó de máskor nem adom oda és csak egy percre....

Hinta: foglalt, kiveri a balhét hogy hintázni akar. A kicsi is akar, mindig ő akar az első lenni. (két hinta van, ha szabad mindkettő akkor nincs gond). Kiszáll, erre beül más, akkor azért hisztizik hogy ő még akart hintázni.

Dobálja a kavicsot, ha rászólok elszalad. Most egy vödörrel kiborított a járdára, ahol a kisebbek majdnem elvágódtak. Összeszedettem vele, de közben sértődötten magyarázott. Folyton hangoskodik, magas frekvencián kommunikál (fülében tubus van, majdnem sérült a hallása a sok gyulladástól, de már elvileg nincs vele gond), éles hangon, estére besokallok tőle. Reggeltől estig beszél, megy, csinál, pörög. Olyan nincs hogy apja pl leül az ágyra mert már mászik rá, hogy bírkózzanak. Tv-t nézni, de még hallgatni sem lehet mellette.

A huga alapjáraton szöszmötölős, fél óráig is elvan valamivel, ha a nagy hagyja, de ha a nagy épp barátkozós kedvében van, akkor gyorsan elkapja a hév a kicsit is, fogócskáznak, lökdösődnek, elvileg játékból, gyakorlatilag a nagy 17 kg, a kicsi 10 és pont ma sikerült a kicsit nekilökni a szekrény élének....

Mindig mindent azonnal akar, türelmetlen. Ha nem reagálok arra hogy mondja hogy anya inni kérek (tehát nem szólok hogy adom, csak engedem a vizet) akkor addig szajkózza, míg nem szólok.

büntetések a következőek szoktak lenni: ha valamit dobál, elveszem, ha verekszik akkor le kell ülni a kanapéra, megfogom a kezét, elmondom hogy nem verekszünk. Ha sír a kicsi előbb mindig megkérdem mi történt, mert azért magától is el tud esni, meg van hogy ő kezdi.

Ha nem jön magától pl fürödni, oda vezetem (fürdött már ruhában), ha egy mesét engedek, nem hagyom magam eltántorítani, kikapcsolom. Ha játszótéren elvesz valamit (bár ez nem jellemző) szólok, hogy el kell kérni. De inkább ott az a baj, hogy az ő játékait használják mások, és ezt ő zokon veszi. Egyrészt én ezt megértem, hiszen az övé, nem muszáj megengednie, másrészt ha közös téren vagyunk akkor ott azért vannak íratlan szabályok, és az osztozkodás is ez. De pl van hogy a kedvenc kisautóját hozza, ahhoz nem ragaszkodok hogy odaadja másnak, hiszen a kedvence, de olyankor mondom hogy akkor adjuk valamit a kisfiúnak a homokozószettből.

Komolyan nem tudom mit tegyek, miért elégedetlen, durcás, eleve a negatívumokkal kezd mások felé, nem barátkozással.

Felnőttekkel tisztelettudó, ha más vigyáz rá (nagynéni, nagymama) szót fogad, tény, hogy olyankor csak vele van foglalkozva, míg ha én vagyok velük a kicsire kell jobban figyelnem. De ha el van magában, akkor a naggyal játszok. SZoktam beszélgetni anyukákkal, de ha igénylik a közös játékot, akkor homokozok, focizok, tehát azért velük vagyok elsősorban.

Adnátok tanácsokat, vagy csak egy kis bíztatást, hogy lesz ez még jobb?

Még annyit hogy 3 hét múlva költözünk másik városba (férjem családjáék laknak ott) emiatt van a férjem január óta ott, épíkezünk. A fiam már nagyon várja a kertes házat, most 5. emeleti panelban lakunk.