Miért vagyok folyton irigykedő, elégedetlenkedő?
A kérdés elég érdekesen hangzik, tudom.
Az a helyzet, hogy nagyon tudok irigykedni valakire ha pl. sikerélmény éri, vagy csak sikerül neki valami olyasmi ami nekem nem. példa erre, hogy barátnőmnek végre sikerült munkát szereznie, viszonylag jó fizetéssel, aminek természetesen örültem, de bennem volt az is, hogy jaj mért nem nekem sikerült. Korábban én voltam sikeresebb munkaügyileg. Vagy, ha valaki a körömből, legyen az családtag, barát vagy épp a barátom elér valamit, akkor azért is féltékeny vagyok. Nekem miért nem sikerül? Rossz tulajdonság tudom, de csak nem régen kezdett kialakulni.
Irigykedek folyton pár barátnőmre, hogy milyen szépek, vagy ha egyiknek a szülei megevesznek valamit akkor szabályosan haragszom rájuk, hogy nekem az ilyeneket saját önerőből kellett összehoznom, mert az én szüleim nem állnak úgy anyagilag.
Valaki tud erre valamit mondani?
Persze most jönnek majd a válaszok, hogy önző, szemét fruska vagyok, de nem baj, én is érzem, hogy valami nem stimmel, de nem én akarom így.
köszi
21L
válasza:Húú...basszus!Mintha magamat olvastam volna!Engem is érdekelne!
Bocsi az OFF-ért!
Ezzel én is így vagyok! Szerintem gyengeségből, nem tudunk annyit tenni egy dologért mint más és ahelyett, hogy próbálkoznánk, könnyebb lustálkodva irigykedni.
De nem fog a sült galamb a szánkba repülni, sajnos!:DD
válasza:szerintem el fog múlni. Húgom amúgy ugyanilyen volt. Még balhé is volt ebböl. Mert ugye a férjem jól keres és én nagyon sokmindent kapok töle. Viszont anyukám sem szokott le arról, hogy nekem is és húgomnak is egyenlö mértékben adjon. És húgom ezt sérelmezte, hogy nekem mi a fenének vesz bármit ha van egy jól keresö férjem. Mi meg mondtuk neki, hogy attól én még nem szünök meg anyukám lányának lenni mert férjhez mentem. Húgom meg menjen dolgozni vagy kerítsen magának egy pénzes pasit ha ennyire bántja a dolog, de azt ö nem akar. Sokáig megmaradt ez az irigység rám, de ahogy kezdi megérteni mi miért van, úgy múlik neki, pedig ö sem gyerek, 19 éves...
Szerintem neked is inkább elfogadni és megérteni kellene a dolgokat és utána meg fog szünni az irigység, legalábbis nálunk ez a tapasztalat.
válasza:Ez nem undorító!
Ez sajnos a mi hibánk, hogy irigykedünk, mert ez azt jelenti, hogy a saját életünkkel elégedetlenek vagyunk, ami nagy baj, de csakis nekünk. Ezzel senkit nem bántunk, csak a saját lelkünk érzi rosszul magát, de az nagyon!
Igazából míg volt egy munkám ami tökéletes volt számomra addig nagyon örültem ha barátnő is talált magának valamit. Most hogy nekem ez megszünt már irigykedem.
Nagyon örültem akkor is ha egyik barátnőm rendes pasit talált magának, mert akkor mi is nagyon jól megvoltunk a barátommal. Volt egy korszak mikor sokat veszekedtünk, akkor szabályosan irigy voltam a jól működő kapcsolatokra és így tovább... :S
köszi a válaszokat
válasza: válasza:Szerintem teljesen normális, és a világ 99%-a ilyen csak nem vallják be! És ez tény! Legtöbben még maguknak sem vallják be, holott az hogy ezeket ÉRZED, nem rossz tulajdonság hanem egy teljesen természetes emberi reakció. Mindig akarjuk és hajszoljuk a jót, a sokat, és ha valaki másnak sikerül hát betolakodik az egyunkba az hogy miért is nem nekünk?
Nagyon igaz amit egyik válaszoló írt: egészen addig, ameddig nem pletykálsz, vagy kezdesz el rosszindulatot táplálni szavakban valaki iránt emiatt, nincs baj!
Ugyanis a jó embereket épp az különbözteti meg a rosszaktól, hogy rossz érzései a jóknak is lehetnek, de a rosszak tettekben is kifejezik!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!