Külön szobában, saját kiságyban, vagy mellettetek alszik a gyereketek éjszaka? és miért

A 3. hozzászóló vagyok újra. Kíváncs lennék rá, kinek léptem rá a tyúkszemére a véleményemmel, hogy lepontozott. Nem mintha pontgyűjtő lennék, de érdekes, hogy valaki értéktelennek tekint egy választ, ami a személyes véleményemet takarja, senkit meg nem bántottam vele. :)

Nyilván minden gyerek és szülő más, a kérdező véleményekre és érvekre volt kíváncsi, az enyémek a leírtak.

Egyébként nyilván a lakások különbözősége is nagyban befolyásolja, kinél milyen szokások alakulnak ki.

Írta itt valaki, hogy rossz alvó lett, mert külön szobában altatták kicsiként, Ebből is látszik, mennyire másak az élményeink, nekem az egyik barátnőm épp azt mesélte, milyen rossz volt neki, hogy 10 éves koráig csak az anyja mellett tudott aludni. Mindezt azért, mert másfél évesen kimászott a rácsos ágyból, és a szülei „jajj, de cuki” felkiáltással megengedték neki, hogy velük aludjon – innentől minden áldott nap kimászott, és végül ott ragadt 10 évre. Ő ezt nem élte meg jó élményként később, nem tudott egyedül aludni miatta.

De ismerek olyat is, aki azért alszik a gyerekkel együtt, hogy ne kelljen a férjével. Szóval rengeteg érv és ellenérv létezik, mindenki a saját igényeit vegye figyelembe szerintem.

Mindig is külön szobában aludt. Ha valami gondja volt, átmentem hozzá, mostanában meg ha fél vagy felkellt este és nem tud valami miatt vissza aludni, átjön, felkelt (már attól felébredek, ha bejön a szobámba, nagyon éberen alszok) és átmegyek hozzá, míg el nem alszik.

22F