Hogyan lehet leszoktatni egy gyermeket az irigységről? Régóta tart ez az állapot és egyre rosszabb. (3,5 éves kislány anyukája)

Lányom is nagyon irigy, 3 év 4 hónapos. Annak is betudom, hogy nincs testvére. Néha viszont tök átmegy a másik végletbe és spontán elajándékozza a játékait. Jobb esetben nekem :) rosszabb esetben valmelyik pajtásának.

Nem akarom sutyiban visszakérni utólag, azt akarom, hogy megtanulja, hogy amit odaad örökbe, azt tényleg örökbe adja, nem kapja vissza.

Ha meg kölcsönad vééééletlenül valamit, akkor nagyon megdicsérem, nagyon büszke vagyok rá. Mást nem tudok kitalálni. Plusz mondogatom neki, hogy neki is mindent oda szoktak adni a játszón, amit elkér: biciklit, játék babakocsit, miegymást. Ja és azt is szoktam mondani, hogy amit félt, azt hagyja otthon, játszóra, oviba olyat vigyen, amit másnak is oda tud adni.

Jár közösségbe?

Azt gondolom, hogy az alaptermészete nehezen, vagy egyáltalán nem változtatható meg teljesen, de sokat lehet rajta javítani.

Az én unokaöcsém és unokahúgom voltak nagyon irigyek az én lányomra (a lányom a legkisebb). Egyébként egymásra is irigyek. Sokat javult a helyzet. Most már, ha mondhatom alig irigykednek. Főleg a kislány irigykedett, biztos féltékeny is volt, mert addig ő volt a pici. Igyekszünk sokat találkozni, most már olyan kedves nővérkésen viselkedik, sok mindent magától odaad, vagy kis rábeszélésre. Járnak közösségbe. Az én kislányom például szerintem - jószívűnek született. Ez nem nekem köszönhető, egyszerűen ilyen a természete.