Kis gyerek kis gond, ahogy nőnek még rosszabb lesz? Tényleg így van, titeket nem idegesít ez a mondat? 3 kicsim van.

Pedig hidd el, nem véletlenül született a "Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond" mondás.

Nekem 3 nagy és két kicsi van. És időnként tényleg úgy érzem, hogy a 2 kicsi egyszerre sétagalopp ahhoz képest, amikor a nagyok próbálnak meg elérni valamit nálam, vagy egyszerűen felszabadultan tombolnak otthon. és akkor még nem beszéltünk a felelősségről. A kicsiknél adott, hogy ott vagy, vigyázol rájuk, minden percükről tudsz. Az aggodalmat akkor ismered meg igazán, amikor megnőnek, és muszáj elengedni a kezüket. Mert bármennyire következetesen nevelted Őket, simán tudnak rossz döntéseket hozni. A kicsiket elég szeretni és nevelgetni, a nagyok jövőjéről való gondolkodás meg már ott van az orrod előtt. Én akkor fáradok le a legjobban, amikor a 3 nagy 3 felé megy valamilyen programra. Féltem Őket, aggódom értük, olyanná válok, mint a tyúkanyó, aki csak akkor nyugszik meg, ha együtt a fészekalja.

Nem hiszem, hogy aki ilyet mond, az a teljesítményedet nézné le. Csak akinek nagyobbak a gyerekei, kevéssé emlékszik rá, milyen nagy munka volt kicsinek ellátni Őket, csak az maradt meg benne, hogy minden sokkal egyszerűbb volt.

Figyelj, megpróbálom elmagyarázni neked.

Amíg kicsi a gyereked/gyerekeid, rengeteg a manuális tennivaló körülöttük, fizikailag is nagyon rád vannak utalva. Ez pedig kimerítő. De ismered minden rezdülésüket, a kontrollod alatt vannak.

Amikor megnőnek, fizikailag nyilván kevéssé megterhelő a nevelésük, sőt még le is vesznek a válladról bizonyos feladatokat. De közben elkezdenek függetlenedni, csökken fölöttük a kontroll, és ez érzelmi többletterhet ró az anyára. Mert bármennyire hisz abban, hogy jó nevelte Őket, tisztában van vele, hogy még nem tudnak maximálisan felelősségteljes döntéseket hozni, és helyettük is megpróbál gondolkodni. Csakhogy erre egyre kevéssé vevők.

de ez nem egyik pillanatról a másikra változik meg, és az anyának van ideje felnőni a feladathoz.

Inkább gondolj arra, hogy minden korosztály nevelésének megvan a maga szépsége és nehézsége is.

A 3. válaszolóval teljesen egyetértek.

És majd lehet olyan, hogy a szemedbe hazudik, mert nagyon szeretne valamit. Már egy kisiskolás is tud nagyokat hazudni. Utána meg döntsd el, hogy legközelebb bízol-e benne vagy sem. Ha bízol, akkor utána aggódni fogsz mindenen, ha nem bízol, akkor meg te leszel a gonosz anya a szemében. Ezek tényleg nagy gondok, sokkalta nagyobbak, minthogy összeszidom a gyereket, mert kiöntötte a tányér levest, stb.

Én hiszek ebben a mondatban, csak úgy magyaráznám meg, hogy a kicsikkel fizikailag nehezebb, a nagyoknál meg agyilag, mert ott nagyon észnél kell lenni mikor mit engedünk meg és mikor mit mondunk nekik. Mert sokszor a gyerekkorban kapott jó nevelés is elvész nagy korban, egy rossz döntés miatt.