Kis gyerek kis gond, ahogy nőnek még rosszabb lesz? Tényleg így van, titeket nem idegesít ez a mondat? 3 kicsim van.
Igen, értem amit írtok. És olyan van hogy valakinek az egyik feladat nehezebben megy mondjuk mint a másik? Tehát hogy nekem most is az a célom hogy önálló embereket neveljek, és születésüktől kezdve úgy érzem,hogy ők különálló emberi lények akiket rám bízott a sors vagy a jóisten (nem vagyok egy nagy vallásos szóval nem így értem) hogy gondozzam, neveljem legjobb belátásom szerint őket, de van külön életük külön akaratuk, imádok beszélgetni velük ( a 2 nagyobbal már lehet) a pici tehetetlen csecsemő nem nyűgöz le annyira mint ez amikor nyiladozik az értelmük, működik a kis agyuk, összefüggéseket fedeznek fel stb.Én sose éreztem azt amit sokan mondanak írnak hogy mintha a részeim lennének egy darab belőlem és hogy olyan szoros szimbiózis van/volt köztünk mert nem. (pedig szoptattam egyébként évekig).
Na de ez más téma.
Tehát ez az elengedem meg megbízom benne kérdés valahogy nem aggaszt annyira, igaz hogy féltem / félteném őket a döntéseiktől, más emberektől stb. de ennél olyan nagy kérdés nem lenne bennem mert akármit is csinálnak úgyis mindent megteszek majd értük ha szükségesnek érzik.
Szerintem ez nem így működik. Az önállóságra nevelés, és a mindent ráhagyás nagyon nem ugyanaz.
Gondolj bele, hogy egyszer majd eléd áll a 13 éves lányod, és el akar menni egy 2 napos bulira bátyja 20 év körüli barátaival. Nyugi, kitaláció, nálunk sem történt meg, de nem egy lehetetlen példa.
Elengeded, mert majd szól, ha szüksége lesz rád? Szerintem nem. Kézzel-lábbal tiltakozni fogsz, mert neked kell gondolkodnod helyette. Jót akarsz majd neki, de tutira nem fogja megköszönni.
Nem tudom, a kérdező figyeli-e még a kérdést, nekem feldobódott a lap tetejére.
Érdekes volt elolvasni a véleményedet. Nem megbántani akarlak, de mivel eddig csak kicsi gyerekeid vannak, csak azt az oldalt ismered. Ahogyan akinek nagyok már a srácai, az meg tényleg kevéssé emlékszik, milyen volt a kicsikkel. De azért nem veszett el az emlékezete, és ha más nem, annyi megmaradt benne, hogy mindenesetre egyszerűbb volt.
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egyszerre látom el mindkét feladatot. A nagyok 18,14, és 13 évesek, a kicsik pedig 3 és 1. Így nálam nem csak az emlékek működnek, hanem benne vagyok nyakig. És tényleg úgy érzem, könnyebb velük kicsinek. Nem fizikailag, mert az nyilván könnyebb, ha már önjáróak, de az összes többi dolog sokkal bonyolultabbá válik.
Szóval tényleg könnyebb, ahogy nőnek, mégis több a gond velük, így a mondás, amit igéztél, alapvetően igaz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!