Ovis gyerekek anyukái! Mi erről a véleményetek?

Nálunk 1-2 napos beszoktatás volt elméletileg, de mi egy héttel később kezdtük az ovit, mint a többség. Akkor más szülőt már nem láttam, a lányom meg besétált a csoportba, se puszi. se pá. Óvónő meg mondta, hogy akkor inkább menjek el, nézzek vissza pár óra múlva.

Nekünk nem volt probléma, de hidd el, tudják az óvónók, mit csinálnak. Ha ott ez a szokás, akkor nem ez az első év, amikor ezt kérik.

Bent lesz mind a két óvónő, 1-2 dadus, és talán nem is az egész csoport kezd szeptember 1-én. Ha kell, majd pátyolgatják őket.

Ja, nálunk előtte volt egy szülőkkel közös játszónap, ott a gyerekek más ismerkedtek az óvónőkkel és a mosdóval, csoprtszobával is.

Nálunk volt beszoktatás, de itt a környéken van olyan ovi, ahol nincs. Nem is nagyon dicsérik ezt az ovit... Így ahogy írod, nincs bizalom, de nem csak a gyerek és az óvónéni között, hanem a szülő és az óvónéni között sem.

Szerintem nem lehet elvárni egy pici gyerektől, hogy szó nélkül ott hagyják őt valahol, és ezt ő megállja sírás vagy gond nélkül.

Nálunk sem volt. A menetrend az volt, hogy első héten 10-fél 12-ig vannak ott a gyerekek, tehát nem ettek ott. Második héten már 9-re vittük, akkor ettek, de ebéd előtt elhoztam. Második hét 3. napjától ott ebédelt. Így 3/4 9-től negyed 1-ig volt ott. Majd ezután az ottalvás. Én itthon voltam a kicsivel, emiatt lassabban haladtunk, október közepén aludt ott. Egyszer sem sírt.

Én is féltem ettől, hogy idegenekre otthagyni, de szerencsére nem bánta.

Kedves utolsó, hiába nem voltál ott, ez beszoktatásnak számít, mivel egyre több időt tölt az oviban.

Az a drasztikus, ha egyből reggeltől ebéd utánig ott kell maradjon a gyerek.

Nálunk elvileg van beszoktatás, de mi októbertől mentünk (mert csak akkor lett 3 éves) és azt mondta az o.néni,hogy jobb ha én is csak otthagyom, mert egy ekkora gyerek nem érti anya miért van ott 2 napig, aztán a 3. napon miért nem. Elhittem az o.néninek, első nap vigyorogva bement, ebéd után sírva jött ki. Másnap már sírva ment be, harmadik nap zokogva... Úgy kellett az ovónéninek berángatni. DE!! Délben már nem sírva jött ki. Pénteken a sírás átment hisztibe reggel, és ez volt az a pillanat, amikor én már nem bőgtem hazafelé. Mert a keserves sírástól majd' megszakadt a szívem, de a hiszti az nem igazi... Az csak arról szól, hogy az akaratát rám erőszakolja.

A reggeli "nem akarok oviba menni" - hisztik eltartottak 1 hónapig sajna (de ő elég akaratos gyerek), én teljesen ki voltam, hogy milyen hülye vagyok hogy hallgattam erre az ostobaságra, hogy nem kell beszoktatás. Aztán másfél hónappal később ő maga közölte, hogy akkor már ott akar aludni!! Pedig már felkészítettem magam, hogy első évben megyek délben (megtehettem, mert a kicsivel itthon vagyok), de végülis megszerette. Az o.néniket is szereti, szóval már nincs semmi gáz. Nemtom mi lett volna rendes beszoktatás esetén... Lehet, hogy az első hónap akkor is pont ilyen lett volna...