Milyen mértékig normális a hiszti?

Tudom, hogy mindez a kétéves kor velejárója, és azt is, hogy a kistestvér születése sem egyszerű dolog, de amit ma a kisfiam produkált, attól félek, túl megy azon, amit normálisnak lehet nevezni.

Már ebédelni sem nagyon szeretett volna, nem maradt meg a helyén, végül az ölemből ette meg az ebédjét. Nem nagy dolog, tényleg. Utána ő maga ment a kiságy felé, én lefeküdtem mellé egy matracra, megöleltem (mindig így alszik el), amikor egyszer csak eldurrant az agya. Ordítani kezdett, a fejét verte a kiságy szélébe, néha meg lefeküdt és rángatózott. Kivettem, hogy megnyugtassam, erre belém harapott. Nagyon sokára nyugodott meg végül a karomban, összebújva aludtunk el a matracon. Fél óra múlva sírva ébredt, de akkor már könnyen meg tudtam nyugtatni, azóta is alszik.

Nagyon megrémített ez a jelenet, főleg, hogy nem ez az első ilyen eset, pár hónapja már történt hasonló. Van egy két hónapos kishúga, de szerintem túl egyértelmű ráhúzni, hogy ez a baja, mert előtte sem volt egy nyugodt típus. Félek, mert a nagymamám mániás depressziós volt, az anyósom pedig idegbeteg (papírja nincs róla, de nem normális dolgokat művelt egy időben), lehetséges, hogy örökölte a gyenge idegrendszert? Hiszen most semmi nem volt, amin felhúzta volna magát!

Kérlek, ne írjátok, hogy büntessem meg, egyrészt nem hiszek a Szuperdadában, másrészt meg ezt nem azért csinálta, hogy engem bosszantson, szerintem legalább annyira szenvedett tőle, mint én.