Ti sírtatok anyák napján?

"A kérdező kommentje:

akkor szerintetek csak azok sírnak, akik alacsony érzelmi intelligenciával rendelkeznek?"

Hát azért ezt nem jelenteném ki olyan biztosan :)

Más egy kiscsoportos oviscsoport édes, bakizós, műsora, mint egy nagy, mondjuk negyedik osztályos iskolás osztályé.

Legalábbis amikor a lányom 4.-es volt abban az évben szem nem maradt szárazon olyan műsort adtak... idén a kiscsoportos fiamnál még elég mulatságos elemekkel volt tarkítva az egész előadás, hogy inkább mosolyogtunk, mint sírtunk :)

(3.)

Szerintem ilyet egyikünk se írt!

Nem vagyunk egyformák, egyik sír, másik nem sír, nincs ebben semmi!

"A kérdező kommentje:

akkor szerintetek csak azok sírnak, akik alacsony érzelmi intelligenciával rendelkeznek?"

Jesszus, dehogy! :)))))

Én azért nem sírtam, mert állati izgatott voltam, és ideges és nagyon büszke. Én nem vagyok ilyen meghatódós :)

Én bizony sírtam, amikor kisebbek voltak a gyerekeim. Közben meg cikinek éreztem, a fene tudja miért. Talán az volt a bajom, hogy ezek az unalomig ismételt versikék kezdenek hiteltelenné válni, és egy idő után már úgy éreztem, hogy könnycsatornáimra igyekeznek hatni a lelkem helyett.

Néhány éve a gyerekek fellázadtak a szokásos anyáknapi műsor ellen, és az iskola felső tagozatában már önmaguk készítik a műsort. Ebben is vannak versek, idézetek, de sok saját gondolatuk is megjelenik. Mindenki a saját édesanyjának választja ki a hozzá illő mondanivalót. Játékot is szoktak szervezni. Pl. beállnak egy paraván mögé, kidugják a kezüket, és fel kell ismerni a saját gyerekedet. Vagy írnak magukról és az anyukáról egy-egy mondatot, az ofő felolvassa, és rá kell jönnöd, melyik a te gyereked. Idén ez utóbbi volt, néhány saját gondolat, és egy jelenet, amiben bemutatták, hogyan nevelik a szülők a csemetéiket, és hogy a sokszor félrenevelés különböző gyerektípusoknál milyen eredményre vezet. ezt is Ők maguk hozták össze. Fantasztikus volt.

A két legkisebbem 3 és 1 évesek. Szóval ha a nagyok elballagnak, újra maradnak a hagyományos Anyák napják, és én újra sírni fogok :-)