Két év korkülönbség lesz a gyerekeim között. Ki-hogy oldja meg a mindennapokat, akinek nincs segítsége?

22 hónap különbség.

Amíg szoptattam a picit, addig a nagy mesét nézett vagy olvastam neki. Pár hétig rendeltem a kaját, de azt amúgy is szoktam sokszor, mert utálok főzni. Az elején nem volt semmi féltékenység, de a picivel nem is kellett csinálni szinte semmit, csak néha megszoptatni, ergo a naggyal ugyanúgy tudtam foglalkozni, ugyanúgy mentünk sétálni, játszótérre, stb (pici babakocsiban vagy rám kötve). Kicsit később voltak problémák, bár féltékenységnek nem nevezném, amikor a pici is elkezdett kúszni mászni és elérte a nagy játékait és pl lerombolt valamit, amit előtte a nagy felépített, ebből volt pár konfliktus, de szerencsére ez csak 1-2 hónap volt.

Az én picim sokat aludt, így amikor a nagy is aludt, akkor én is aludtam napközben (az elején, utána már nem). Nálunk külön szobában voltak az elején, a pici a gyerekszobában, a nagy viszont a mi ágyunkban, egyébként együtt lettek volna, csak a nagyot akkor még nem bírtuk kiszoktatni tőlünk és pont akkor nem is akartuk.

Most várom a harmadikat, most 23 hónap különbség lesz. Nincs semmi segítségem, férjem reggel fél 8-kor megy el itthonról, este 6-ra ér haza, csak hétvégén van itthon.

22 hónap nálunk is. Én akartam, de nagyon megbántam. (Bár, ahogy a Munka Törvénykönyvét átírták, most már megint nagyon boldog vagyok, hogy így alakult, most már nem szülnék gyereket.)

Szóval nekem nagyon nehéz volt az elején. Egyedül voltam a gyerekekkel, a férjem 10 körül ért haza. A nagyobbikat eléggé rászoktattam a tévére, mert a fiam elég rosszul szopott, szinte egész nap mellen volt. Mellette nem ngyon tudtam a naggyal játszani. Nappal szinte semmit sem aludt. Volt olyan, hogy elaltattam, és pont akkor csörtetett be a lányom, hogy anya..... A hajamat téptem. Nem volt csendben, amíg a babát altattam, sohasem.

A kicsi az első 3 hónapban velem aludt, aztán külön szobába tettem. Bár az sem baj, ha közös a gyerekszoba, a kisgyerekek nem ébrednek fel a babasírásra.

A tavaszt/nyarat szerettem, olyankor sokat voltunk kint, az udvaron szoptatni is tudtam. Játszótérre is mentünk, amíg a lányom játszott, a fiam aludt a babakocsiban.

Féltékenység nem volt, ez az a kor, amikor még nem nagyon féltékenyek. A lányom nagyon szerette a babát, vitte neki a cumit, ha sírt. Most is imádják egymást, bár a játékokon vannak balhék.

A fürdetéstől féltem, de az egyszerű volt. Én egyidőben fürdettem őket, amíg a lányom a nagykádban pancsolt, addig a fiamat a kiskádban megfürdettem. Amikor már tudott ülni, betettem őt is a nagykádba.

Az esti altatás viszonylag egyszerű volt, a lányomat már nem kellett altatni, csak szépen betakargattam, kapott egy mesekönyvet. Elmentem szoptatni, és letettem a kicsit, szoptatás után mentem vissza a lányhoz villanyoltásra.

Nálunk épp két év négy nap van köztük.

Nekem nem volt vészes. A dolog több és akkor nehezebb, ha az ember stresszeli magát a még meg nem történt hisztin, mi lesz a baj gondolatokkal.

Én engedtem, hogy közel bújjon, mikor etettem, igaz üvegből adtam az anyatejet, mert fejnem kellett, ha már nem szívta ki.

Egy szobában voltak éjjel én vagy a férjem volt velük.

Néha férjem hozott hamit, amikor főztem, úgy csináltam maradjon másnapra, vagy fagyasszak, hogy minden nap ne stresszoljam magam ezzel se.

Féltékenység nem különösebb volt. Nem kell a nagyobbikat erőltetni a kicsire, hogy szeresse, add meg neki a saját ütemében, hogy hozzászokjon. Eleinte nagyon figyelj, hogy nyugodtan maradjon a házimunka addig míg a férjed hazaér, ha a gyerekek mellett nem sikerül. NE idegeld magad !Együtt megcsináljátok, vagy ő lesz a kicsikkel míg megcsinálod. A stresszmentesség a lényeg, legalábbis nekem az volt.

A menzás kaják ahol mi lakunk nem rosszak, és ha szedsz vitamint, iszol sokat, eszel gyümit, minden rendben lesz.

Remélem a férjed valamennyit tud segíteni, mert nekem azért annyi segítségem volt, de senki más.

Nyugi !!!

Sokaktól hallom, hogy nem érte meg az izgalom, mert könyebb volt. TÖbbek közt én is ezt mondom.