Miért nem bírok ki egy-másfél óránál többet a lányom nélkül?
Szia!
Ne haragudj, nem akarlak megbántani, de ez kezd majomszeretetté válni. Gondolom őszinte véleményt vársz, azért merem leírni.
Minden gyerek kötődik az anyukájához, és ennek fordítva is így kell lennie, de az már nem normális,ha egy éjszakát te sembírsz ki nélküle és bőgsz.
Így nagyon nagy bajok lesznek a kistesóval. Sztem kezd el azt, hogy néha néha nagyiéknál alszik a gyerek, aludjatok külön ágyban, egy gyereknek kell, hogy legyen külön ágya, és beszélgess vele sokat az új tesóról, hogy barátkozzon a gondolattal.
Megértem, hogy rossz lehet egyedül nevelni gyerekeket, de ez túlzás sztem,amit leírtál.
Szia! Teljességgel megértelek! A lányod igen kicsi még, hülyeség az előző válaszolótól, hogy ez majomszeretet! A szeretet ebben a korban nem lehet túl sok! Meg fog történni a leválás, ha itt lesz az ideje. Ne akard kicsikarni, ne siettesd, azt mindketten megsínylitek! Azt, hogy kistestvére lesz, nagyn jól elő kell készíteni, ne legyen féltékenység, de hidd el, nem lesz kevesebb időd a nagyobbra! Vond őt be mindenbe! Az elején úgyis sokat alszik a picur, tudsz eleget foglalkozni a nagyobbal, s mire több energiát követelne a kicsi, addigra a lányod is megszokja, megszereti. Mondd el neki, hogy ezentúl nem csak ketten fogjátok egymást szeretni, hanem hárman és milyen jó is lesz az!
Arra, hogy a szüléskor a nagyszülőkre kell hagynod, fel kell őt (és magadat is) készítened. De nem kell drasztikusan. Mondjuk ne a lányod aludjon a mamánál, hanem édesanyád jöjjön el hozzátok és az esti lefekvést vele csinálja végig. Te így otthon vagy, nem messze, mégis kicsit külön is vagytok, hiszen más foglalkozik a gyerekkel. Aztán ha ez már jól megy, elmehet a mamához néhány órára. Szépen, fokozatosan szokjatok hozzá.
Teljesen megértelek, én se bírom a lányomat másra hagyni, de ez így is van rendjén.
Én itthon szültem a lányomat, a következőt is itthon fogom, így a "nagyobbik" távolléte nem is téma, itthon lesz, a másik szobában, persze vele lesz anyu vagy tesóm. De én se tudom elképzelni, hogy napokig a kórházban legyek nélküle. Bármennyire is fontos a testvére, ő is az marad. Ez számomra így természetes. Vannak még ugyanígy gondolkodó barátnőim, csodás gyerekeik vannak, egyiküknél már hárman...:-)
Nincs veled semmi baj, ne erőltess semmit, csak szépen, lassan, van időd, nem lesz semmi gond!
Sok-sok boldogságot nektek!
Kedves első hozzászóló!
Köszönöm a választ, de nem értem, h miért lenne majomszeretet. Sokat beszélgetünk a kistesóról, puszilgatja, simogatja a hasamat, együtt készülünk fel rá. Lehet, h túlzásnak látszik ez az egész, de az érzéseimnek nem tudok parancsolni. Az első perctől tökéletes a kapcsolatunk a kislánnyal, és mióta elment az apja, még az ő szerepét is be akarom tölteni. Most már van benne egyfajta sajnálat is, h az apja nem szereti eléggé. Azt akarom vele éreztetni, h én itt vagyok, én soha nem fogom elhagyni őket. Csak tudom, h nem mehet sokáig így, mert ha jön az ovi is, meg fogunk bolondulni.
Egyetértek az első,lepontozott válaszadóval,egyben megértem a kérdezőt,mert én is ebben a cipőben vagyok.Leszámítva azt,hogy nekem van párom,de fiam van és nem lesz kisbabám.:-)
Én pont emiatt a nagy "szerelem"miatt nem akarok másik gyereket.Félek attól,hogy a kicsit nem szeretném annyira mint kellene,mert nekem a nagyfiam a mindenem!(mellesleg 3 éves)Most megy majd oviba,én is félek tőle,mi lesz majd velünk,mert eddig minden percünket szinte együtt töltöttük.Nehéz lesz,biztos sírunk majd sokat,de megcsináljuk.
Szerintem nem majomszeretet ez,és azt sem hiszem,hogy túlzásba vinném.
Majd átállunk,idővel.Gyorsan felnő,és ameddig lehet,szeretnék közel lenni hozzá.
Első válaszadó vagyok.
Látod kedves kérdező, a többség velem ért egyet.És azt is látom, csak az a válasz hasznos, ami a te véleményedet osztja. Miért teszel fel kérdést, ha csak olyan válaszokat vársz,amik megnyugtatnak, ha nem fogadod meg azok válaszát, akik nem tetsző dolgokat mondanak(holott talán legbelül tudod is, hogy nekik van igazuk)? Tégy így akkor, nem ismerlek, én csak tanácsot adtam, úgy élsz, ahogy akarsz. De szerintem fogadd meg,amit a többiek is írnak, mert gondok lesznek.
Van egy barátnőm, 22 éves, az anyja még mindig olyan, mint te most. Nem mehet bulizni, nem lehet barátja, állandóan anyucival kell lennie. Ha így folytatod, te is ilyen leszel, és hidd el, 22 éves korban ez már utálatot vált ki a gyerekből az anya felé...
ja és annyi még, tudom nem a kérdéshez tartozik, de ne szülj otthon!! második válazsoló neked sem ajánlom.
Most szült a nővérem,én voltam bent vele a szülésnél, majdnem császár lett, mert a baba még kiskorában csinált egy csomót a köldökzsinórra. Mondhatja nekem akárki, hogy jó az otthonszülés, mert nyugodt környezet gyertyák meg zene meg kisanyámkínja...de ha valami baj van, meghalhat a baba!És ne migaz, hogy van idő segítséget hívni, mert van, amikor nincs.Nővérem,ha otthon szül meghal a babája!Akármilyen gyorsan is jön a mentő, sosem elég gyors.Teljesen problémamentes terhessége volt és mégis. Sosem lehet tudni!Az otthon szülés felelőtlenség és önzőség. Gyertya meg zene egy romantikus vacsorára való, szülni kórházban kell!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!