Mi a pszichológiai magyarázata ennek?

Óvodáskorú gyermek a szülői reagálástól függően teljesen másként viselkedik hasonló szituációban :

-Ha az anyukája már a másik kisgyerek megjelenésénél aggodalommal mondja hangosan a gyereke füle hallatára,hogy "jaj mi lesz itt már megint,biztosan bántani fogja a fiam másik kisfiút!" ,akkor a gyerek valóban elkezdi kergetni,cukkolni a másikat,aki erre panaszkodni kezd ,majd a panaszkodását és az őt mérgesen rendszabályozó anyukáját hallva méginkább felpörög aki bántotta a másikat és teljesen kezelhetetlenné válik,haza kell vele menni

-Ugyanez az eleven kisfiú,ha az anyukája az eset után elmagyarázza neki,hogy a másik kisfiú nem rosszindulatból panaszkodik rá a felnőtteknek,hanem fél tőle,mert nincsen hozzászokva a durva játékokhoz (nem szeret bírkózni játékból sem),megkéri az anyukája ,hogy legközelebb ha félni és panaszkodni kezd a másik fiú,akkor simogassa meg és vígasztalja meg,hogy ő nem bántani akarta,csak játszani szeretne vele.

Ismét találkoznak az eleven és a félős kisfiú és az anyuka nem mond semmit mikor a saját fia játékosan kergetni kezdi a másikat(nem vetíti elő,hogy botrány lesz,bízik a fiában,hogy emlékszik arra amit megbeszéltek)amikor a másik fiú mégis félni kezd bíztatja a kisfiát,hogy vígasztalja a másikat ahogy megbeszélték,az eleven kisfiú erre megöleli a félőset,szeretgeti elmondja neki,hogy nem kell félni őtőle,ő szereti a másik kisfiút és ha az nem szereti a kergetőzést akkor inkább játszanak mást

Semmi probléma nélkül játszanak tovább.Az egyébként eleven kisfiú büszkén támogatja ,segíti a játék során a másikat.

Miért vadul be az eleven kisfiú,ha az anyukája eleve megelőlegezi a füle hallatára,hogy úgysem tud majd megint viselkedni,indulatosan ,ellenségesen reagálja le ha a félős gyerek panaszkodik ?

És miért képes aranyosan változtatni a viselkedésén ,ha az anyukája megelőlegezi a bizalmat neki,hogy képes lesz betartani amit megbeszéltek és erre türelemmel,nem kiabálva megkéri?

Ilyen egyszerű lenne ?