Szobatisztának minősül az a kisgyermek, aki a kakiláshoz kér pelenkát, de egyébként éjjel-nappal "szobatiszta"?

Látom az előző válaszom felkeltette az érdeklődésed. :o)

Amúgy félre értetted. 2,5 évesen kezdtük a bilizést, 2-3 hónappal később csak alváshoz meg kakiláshoz kellett neki, 4-5 hónappal később a délutáni alváshoz már nem kérte, még pár hónap, éjjelre sem kellett, csak kakiláshoz. Szólt, amikor kakilnia kellett, akkor ráadtam, és pár perc múlva de legkésőbb fél óra múlva terméssel volt tele, ekkor szólt, hogy vegyük le.

Szerintem semmi gond nincs a lányommal. Ha kicsit utána olvasol, akkor Te is rájöhetsz erre.

Amúgy sok problémánk volt székrekedéssel, emiatt nem lehetett ezt a dolgot kicsit sem "erőltetni", mert különben nem kakilt 3-5 napig sem, az meg nagyon nem jó. Csak mondogattuk neki, hogy ha nagy kislány lesz, akkor már nem kakil majd pelusba, erre biztattuk, és egyik nap közölte, hogy most már bilibe kakil. Ennyi. Kivártuk.

Ja, most látom, hogy lehet hogy nem is az én válaszom "zaklatott fel". :o)

No mindegy, nálunk is így volt. A gyerekek egy része a székletet "saját testrésznek" tekinti, és nehezen tud "megválni" tőle. Ha pelusba teszi, úgy nem annyira nyilvánvaló ez. Nem kell "beteges okot", vagy szülői hibát feltételezni emiatt.

Van olyan gyerek, aki meg az éjszakai pisihez nem tudja elhagyni, vagy csak nehezen. Különböznek, ki így halad, ki úgy.

előző

Nálunk baráti és családi körben is volt, aki 3 évesen stabil szobatiszta volt, de kakiláshoz kért pelust, elbújt, benyomta, utána szólt anyának és kész.

Minél jobban próbálták erőltetni, annál rosszabb volt, előkerült a glicerines kúp is...

Mindkét kisfiúnál megoldódott a dolog, mehettek oviba.

Olyat is ismerek, ahol 2 év van a két fuú között, és a kicsi hamarabb lett ágytiszta, mint a nagy. Ez sem tartozott a kóros kategóriába.